Alföldy Dezső: A magyar szerzői jog, különös tekintettel a M. Kir. Kúria gyakorlatára (Budapest, 1936)
Az 1921. évi LIV. t.-cikk a szerzői jogról - Első fejezet. Írói művek
116 ző jogutódjának tekinti. De mivel a bizományosi minőségnek a művön való feltüntetése azt juttatja kifejezésre, hogy a szerzői (kiadói) jog alanya nem a bizományos, hanem a szerző, — a törvény idevonatkozó rendelkezése azt jelenti, hogy a bizományos a törvénynél fogva fel van jogosítva arra, hogy a maga nevében érvényesíthesse a szerző jogait. Mivel ez a jog őt a törvénynél fogva illeti, nem köteles — szemben a 43. sz. polgári jogegységi döntvény alá tartozó esetekkel — a perben kimutatni, hogy a szerző őt erre feljogosította. Az kétségtelen, hogy a szerző a kiadótól, illetőleg bizományostól bármikor követelheti, hogy az általuk rendezett kiadásból még rendelkezésükre álló példányokon lehetőség szerint, valamint a további kiadásokon s általában a jövőbeli* megjelenések alkalmából mindenképen — a valódi vagy írói (művészi) nevét tüntessék fel, aminek a kiadó (bizományos) a Szjt. 23. §-ában meghatározott jogkövetkezmények terhe alatt eleget tenni köteles — kivéve, ha a kiadó jogos érdekeit nyilvánvalóan méltánytalanul sértené. De a szerző maga a nevének ekként a nyilvánosságra történt hozatala esetében is a szerzői jogokat csak az esetben gyakorolhatja, ha kimutatja, hogy azokat a kiadóra nem ruházta át. Mert különben a szerző a törvény 29. $-ának utolsó mondatában a bizonyítási kötelezettségre vonatkozó rendelkezést megkerülhetné azzal, hogy egyszerűen magát szerzőként megnevezi. 30. §. A szerzői jog bitorlása miatt megindított ügyekben a bíróság a kárnak és a gazdagodásnak tényét és mennyiségét minden körülménynek, nem vagyoni kárnál különösen a felek vagyoni viszonyainak is figyelembevételével legjobb belátása szerint állapítja meg. A bíróság a bitorlás kérdésében nyertes fél kifejezett kívánatára elrendelheti, hogy az ítélet valamely belföldi időszaki lapban a vesztes fél költségén közzététessék. A 30. §. első bekezdése a kár és gazdagodás tényének és mennyiségének megállapítását szabályozza, s általában megfelel a Pp. 270. §-ában foglalt rendelkezésnek. A Szjt. szóbanleve rendelkezése nem zárja el azonban a bírót attól, hogy a kár, nevezetesen a vagyoni kár és gazdagodás mennyisége kérdésében a Pp. egyéb szabályai szerint tudakozódást és bizonyítást foganatosíthasson, tehát szakértőt hallgasson meg, a sértett felet a Pp. 372. §-a értelmében eskü alatt hallgassa ki, stb.
