Alföldy Dezső: A magyar szerzői jog, különös tekintettel a M. Kir. Kúria gyakorlatára (Budapest, 1936)
Az 1921. évi LIV. t.-cikk a szerzői jogról - Első fejezet. Írói művek
115 De előfordulhat — aminthogy a gyakorlatban gyakran elő is fordul — az az eset, hogy a művön megjelölt kiadó és a szerző között nem jött létre jogi értelemben vett kiadói ügylet, hanem a szerző fenntartva magának a kiadói jogot, akként állapodik meg a kiadóvállalattal, hogy utóbbi a művet a saját nevében adja ugyan ki, de a szerző számlájára. Ez esetben a szerző a kiadót csak megbízza a mű többszörösítésével és forgalombahelyezésével, vagy csak forgalomba helyezésével, avagy csak forgalomban tartásával akként, hogy kifelé a művön kiadóként a kiadóvállalat szerepeljen, amikor is a jogi értelemben vett bizományi kiadás esete forog fenn. Ebben az esetben van jelentősége a 29. §. 3. bekezdésének, mert ilyenkor a kiadó, bár a szerzővel való jogviszonyában nem kiadó a szó jogi értelmében, mégis ő van jogosítva kifelé, vagyis harmadik személyekkel szemben az álnevű vagy névtelen szerzőt illető jogok érvényesítésére. Előfordul, de csak ritkábban, hogy a művön nem kiadó, hanem bizományos van megnevezve, pl. X. Y. bizománva. Erre az esetre rendelkezik a törvény álnév alatt vagy névtelenül megjelent műveknél akként, hogy ilyenkor a bizományos van jogosítva a szerzőt illető jogok érvényesítésére. Ebben az esetben tulajdonképen nem forog fenn jogi értelemben vett bizomány, mert a bizományosi minőség kitétele kifelé is megbízási viszonyt tüntet fel. A törvény azonban a 29. §-ban bizományos alatt azt érti, aki a művön ezzel a névvel van megjelölve.52 Az, aki a művön kiadóként van megjelölve, bizonyítani köteles azt, hogy ő a szerzőtől megszerezte a kizárólagos kiadói jogot, ha ezt a szerző vitássá teszi. Ha azonban a mű álnév alatt vagy névtelenül jelent meg, a 29. §. 3. bekezdése a berni (utóbb a római) egyezmény 15. cikkével egyezően azt a vélelmet állítja fel, hogy az, aki a művön kiadóként van feltüntetve, a szerzőtől valóban megszerezte a szerzői (kiadói) jogot. Ezzel a vélelemmel szemben tehát bizonyítani kell, hogy a szerző a kiadói jogot nem ruházta át, hanem magának fentartotta, vagyis hogy a kiadó neki nem jogutódja. Áll ez a kiadóra úgy a szerzővel, mint harmadik személyekkel szemben. A törvényünk a berni (utóbb a római) egyezménnynél tovább megy, s bizományos megnevezése esetében is az utóbbit az ellenkező bizonyításáig az álnevű s névtelen szer-5í Nem lehet tehát érteni a Szjt. 29. §-ában említett bizományos alatt azt a kereskedőt, aki a kiadótól kap egyes példányokat bizományi eladás céljára. 8*
