F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - III. A szabadalmi oltalom tárgya
Az igénypontok Csak az áll szabadalmi oltalom alatt, amit az igénypont(ok) meghatároz(nak). A leírásnak és a rajznak az oltalmi kör meghatározásában csak annyi szerepe van, hogy tisztázza, magyarázza az igénypontokat, anélkül hogy kibővítené vagy korlátozná az oltalmi kört. A találmányt a legáltalánosabban a főigénypont határozza meg. A főigénypontban fel kell sorolni a találmánynak minden jellemzőjét, amely elengedhetetlenül szükséges a célul kitűzött új hatás (többlethatás) eléréséhez, azaz a feladat megoldásához, és egyértelműen megkülönbözteti az adott találmány szerinti megoldást a hasonlójellegű más megoldásoktól. Az igénypont formailag, mondattanilag egyetlen mondatból, de két részből, tárgyi körből és jellemző részből áll. A tárgyi kört és a jellemző részt, az ,,azzal jellemezve, hogy”, illetve ,,amelyre jellemző, hogy” szavak kötik össze. A tárgyi kör tájékoztat arról, hogy az ,,azzal jellemezve, hogy”, illetve ,,amelyre jellemző, hogy” szavak után következő szövegrésszel definiált találmány milyen ismert megoldások közé és milyen fajtájú találmányok körébe (termék vagy eljárás) tartozik. A főigénypont tárgyi körét a találmány címének megfelelően, illetve azzal összhangban álló megfogalmazásban kell kezdeni. A főigénypont tárgyi köre a műszaki szintnek a találmányhoz legközelebb eső megoldásából indul ki, és csak ezen ismert megoldás jegyeit sorolja fel. Az igénypont jellemző része a találmány megkülönböztető ismérveit foglalja magába. Itt kell felsorolni azokat a jellemzőket, amelyek a találmányt az ismert megoldás(ok)tól megkülönböztetik, és amelyek előidézik az új hatást (többlethatást). A főigénypont egyetlen találmány olyan legáltalánosabb megfogalmazását tartalmazza, amely tulajdonképpen magába foglalja termékoltalom esetén a termék valamennyi kiviteli alakját, eljárási oltalom esetén az eljárás valamennyi megvalósítási módját. A további ún. aligénypontok a főigényponttal meghatározott találmány körébe tartozó előnyös megoldásokat adják meg. Felvetődik a kérdés, ha már a főigénypontban legáltalánosabban, leggazdagabban úgy kellett körülhatárolni a találmányt, hogy az vonatkoztatható legyen a megoldási módokra, miért van szükség mégis aligénypontokra? Bár az aligénypontokat alárendeljük a főigénypontoknak, ezeknek is van jelentőségük. Bizonyos esetekben, pl. jogvitás ügyekben, ha a főigénypont tarthatatlan, egy-egy külön alkalmazott aligényponti megoldás még mindig alkalmas lehet a visszavonulásra; szűkebb oltalom megszerzésére. Az aligénypontok teszik egyételművé, hogy a főigénypontban legáltalánosabb módon meghatározott megoldás alkalmazásait bemutató előnyös megoldások valóban minden tekintetben oltalom alatt állnak. Az aligénypontok „körülbástyázzák” a főigénypont oltalmi körét. Az aligénypontoktól nem követeli meg a jogszabály, hogy olyan szerkezeti megoldásokat, intézkedéseket, illetve intézkedések kombinációit tartalmazzák, amelyek új hatást eredményező újdonságnak számítanak. Önmagukban az aligénypontok irányulhatnak már ismert eljárásokra, intézkedésekre is. 98
