F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - III. A szabadalmi oltalom tárgya
tekinthető; tulajdonképpen nézőpont kérdése, hogy adott esetben átvitelnek vagy anyaghelyettesítésnek minősítünk-e egy megoldást. Általában az anyaghelyettesítés nem tekinthető új megoldásnak, mivel az új anyag alkalmazása rendszerint nem idéz elő más hatást, mint amit annak már ismert tulajdonságai alapján el lehetett várni, tehát szakember számára a megoldás természetes. h) A többszörözés Többszörözésnek tekintjük azt, amikor ugyanazon ismert intézkedést, elemet, ugyanazon megoldás keretében egymás mellett, vagy egymást követően ismételten (többszörösen) alkalmazunk, azaz amikor egy megoldást egyazon (ismert) elem számszerű szaporításával, többszörözésével hozunk létre. Az ilyen jellegű megoldások a gyakorlatban ritkán járnak többlethatással; ezek a megoldások rendszerint nem szabadalmazhatok, mivel az ezekhez a megoldásokhoz fűződő hatások a többszörözésből természetszerűen adódnak. i) Az ekvivalencia Általában nem tekinthető újnak a találmány, ha az ismert berendezés egyes elemeinek más olyan elemekkel való helyettesítését tartalmazza, amelyek a helyettesített elemmel (elemekkel) azonos funkciót töltenek be. A szakember számára ugyanis természetes és minden újszerűséget nélkülöz az a körülmény, hogy az azonos rendeltetésű elemeket az igényeknek és a körülményeknek megfelelően helyettesíteni lehet. Természetesen a téves szakmai előítéletet legyőző megoldás nem pusztán a már „ismert rossz” — és így szakkönyvek által nem javasolt — megoldást valósít ja meg, hanem azt az adott körülményeknek megfelelően egy komplett megoldásba foglalja. Nyilvánvalóan a téves szakmai előítéletet, nézetet mindig a szakterület legutolsó álláspontja alapján kell megítélni. így nem lehet pl. egy 100 évvel ezelőtt kiadott könyvre hivatkozni akkor, ha az abban ismertetett állításokat már túlhaladta a technika. k) Az alak- és méretváltoztatás Az alak- és méretváltoztatás — hasonlóan az anyaghelyettesítéshez — nem leegyszerűsített módon mutatkozik meg, hanem a szerkezeti kialakítások körülírásából hámozható ki; ezeknek a megoldásoknak lényege azonban mégis az alak- és méretváltoztatásra vezethető vissza. A kialakult joggyakorlat szerint általában nem tekinthető újnak az a megoldás, amely az ismertekhez képest egyszerű alak- vagy méretváltoztatást tartalmaz. Éppen a szakember szaktudásának figyelembevétele alapján nem lehet újnak minősíteni azt a megoldást, amely egy önmagában ismert berendezés megalkotásakor nagyobb teljesítményigény esetén az erőleadó tengely átmérőjének növelését (méretváltoztatást) javasolja. A gépipar területén jártas szakembernek tudnia kell, 81
