F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - III. A szabadalmi oltalom tárgya
A kombinációs megoldásból nem lehet elhagyni egy jellemzőt sem, illetve — térbeli vagy időbeli helyzetüket tekintve — általában nem lehet felcserélni őket anélkül, hogy az elérendő eredményt ne veszélyeztetné. Például: ötvözet előállításakor kombinációs jellegű megoldásnak tekinthető az a találmány, amely egy kopásállóságot növelő ferrómágneses anyagból és egy ridegséget előidéző ferrómágneses anyagból áll, és a két anyag vegyítéséből kapott ötvözet nemcsak kopásálló és rideg, hanem — előre nem várhatóan — antimágneses is lesz. d) Az addíció Mint arról már a kombinatív jellegű megoldások tárgyalása során is szó volt, az önmagukban ismert részmegoldásokból álló találmány újdonságának megítélésekor az játszik döntő szerepet, hogy a szakember a technikai ismeretanyag birtokában a megoldáshoz — szabadalomjogi értelemben vett — alkotói munka nélkül eljuthatott-e. Ha a részmegoldások egyszerű összegezéséről van szó, akkor addíciós jellegű megoldásokról beszélünk; ezek nem tekinthetők újnak. Ezekben a megoldásokban az önmagukban ismert részmegoldások együttes alkalmazása, csoportosítása azt eredményezi, hogy a mutatkozó hatások az egyes részmegoldások hatásainak elméleti összegéből állnak, azaz az egyes elemek csak pusztán térben vagy időben egymás mellé vagy egymás után helyezéséből tevődnek össze; egymásra nem hatnak, nem fedhető fel összműködés köztük. e) Az aggregáció Az addíciónak azt az esetét kell aggregációnak minősíteni, amikor a bevitt részelemek önmagukban is működőképes egységek, és ezek a működőképes egységek az összeépítés során csak az eredeti hatásukkal mutatkoznak. Ebben az esetben az önmagukban ismert működőképes egységek együttes alkalmazása, csoportosítása során mutatkozó hatások az egyes működőképes egységek hatásainak matematikai összegéből állnak; ezek az egységek egymásra nem hatnak, összműködés nincs köztük. f) Az átvitel Átvitelről beszélünk azokban az esetekben, amikor egy területen már ismert műszaki intézkedést, eszközt egy másik területen alkalmaznak; átvitelkor maga az alkalmazott eszköz, intézkedés nem változik, a megoldandó feladat, alkalmazási terület azonban eltérő. Az átvitel körébe sorolható megoldások újdonságát az dönti el, hogy a szakember számára kézenfekvőek-e a megtett intézkedések. Ezt is úgy állapíthatjuk meg, hogy a megoldáshoz fűződő hatásokat vizsgáljuk. g) Az anyaghelyettesítés Anyaghelyettesítésről akkor beszélünk, amikor valamely ismert megoldásban szokásos anyagot egy másik ugyancsak ismert anyaggal helyettesítünk. Az anyaghelyettesítés az átvitellel rokon kategória, illetve gyakran az átvitel egyik alesetének 80
