F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - II. Szabadalom, know-how, újítás
Az újítási rendelet az újítás következő jogi ismérveit sorolja fel: a) megoldás, amely b) viszonylag új, c) műszaki, illetőleg szervezési jellegű. d) hasznos eredménnyel jár, és amelynek e) hasznosítása nem ütközik jogszabályba. A megoldás következménye kifejezi, hogy az újítás nem lehet csupán ötletszerű felvetés, cél-, illetve feladatkitűzés vagy elméleti megállapítás, hanem a feladat alkotó teljesítményt tartalmazó megoldását kell nyújtania. Az újítási javaslat tárgyát, „innovációs magját” képező, alkotó teljesítményt tartalmazó megoldás eredhet magától az újítótól, tehát lehet know-how jellegű vagy szabadalmazható találmány szintű, vagy meríthető már közkinccsé vált megoldásból; ez utóbbi esetben is tartalmaznia kell azonban azt az alkotó jellegű adaptációs többletmegoldást, amely az adott intézményben való megvalósításhoz szükséges. Megszűnt szabadalom leírása is lehet kiindulópontja az újításnak. (Ilyenkor azonban a termék esetleges exportja esetén ügyelni kell a szabadalmi tisztaságra.) Szabadalmi oltalom alatt álló találmány újítás tárgya nem lehet, azonban az ilyen találmány felhasználására vonatkozó kiegészítő javaslat — ha az tartalmazza a helyi alkalmazáshoz szükséges adaptációs többletet, és a hasznosítási engedélyt a szabadalomra megadják — újításként elfogadható. Az újítási javaslat akkor tartalmazza valamely feladat alkotó teljesítményt tartalmazó megoldását, ha megjelöli az intézmény körülményei között való gyakorlati alkalmazás (az adaptáció) módját és eszközét. Nem felel meg e követelménynek a javaslat, ha szakkönyvben, szakfolyóiratban stb. közzétett megoldás egyszerű átvételére irányul. Az alkotó jelleg címén az újítótól nem lehet valamilyen elvont tudományos szellemi színvonalat megkívánni. A megoldás követelménye nem jelenti azt, hogy a javaslattevőtől tervdokumentációt (műhelyrajzot, részletes technológiai utasítást, gazdaságossági számítást stb.) lehet követelni. A viszonylagos újdonság követelménye azt fejezi ki, hogy a megoldásnak az adott intézmény (vagy annak szervezeti egysége) keretei között, annak „műszaki arzenáljához”, az intézményi technika állásához képest kell többletként jelentkeznie. A viszonylagos újdonság hiányát nem lehet állítani arra hivatkozva, hogy pl. a megoldás „általánosan ismert”, mivel az újítómozgalom egyik célja éppen az, hogy a közismert, máshol már jól bevált megoldásokat minél szélesebb körben alkalmazzák. A viszonylagos újdonságot csak az rontja le, ha az újítási javaslat benyújtása előtt az intézmény azonos megoldást hasznosított vagy átadott, illetőleg azokat a megoldás ismeretében tervbe vette. Ez utóbbi tényeket az intézményeknek kell vizsgálnia és bizonyítania. A viszonylagos újdonság hiányának megállapításához önmagában a feladat megoldásának a tervbevétele vagy arra vonatkozó utasítás ki2. Az újítás ismérvei 65