F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - II. Szabadalom, know-how, újítás
adása nem elegendő, a már meglévő megoldás hasznosításának, illetőleg átadásának a tervbevételét kell bizonyítani. A viszonylagos újdonság követelménye minimális követelmény; ez azt jelenti, hogy a megoldásnak legalább viszonylag újnak kell lennie, lehet azonban adott esetben abszolút (világviszonylatban) új is. Ez a helyzet pl. az olyan találmányokkal, amelyeket a szabadalmi eljárás befejezése előtti időszakban újításként kezelnek. Ilyen értelemben az újítási jog a találmányoknak is „jogi létezési módja” a szabadalom megadása előtt, azaz a találmányi joggal kétszakaszos rendszerben működve jogi keretet nyújt a találmányok újításként való kezeléséhez is, amíg azok nem részesülnek végleges szabadalmi oltalomban. Az újítási rendszer tehát jogilag nem csupán az innovációs aprómunkát öleli fel, de a találmányoknak is a bölcsője, és az intézmények körében, amelyek vonatkozásában irányadó, a know-how jellegű megoldások speciális kezelési mechanizmusa is. Ez az irányadó az ipari mintákra mint gyártmányfejlesztési eredményekre, illetve az előállításukra vonatkozó eljárásokra és gyártóeszközökre is, amelyek az ipari mintaoltalom megadása előtt, illetve az előállítási eljárások és gyártóeszközök tekintetében ezt követően is újításként kezelhetők. Az újítás tárgyát képező megoldásnak műszakinak, illetőleg szervezési jellegűnek kell lennie. (Az újítás tehát nemcsak műszaki, de szervezési kategória is.) Az újítás fogalma szempontjából a javasolt megoldás akkor műszaki jellegű, ha a tág értelemben vett termelés folyamatában használt munkaeszközök, álló- és fogyóeszközök, az alkalmazott technológia, illetve a gyártott termékek továbbfejlesztésére irányul. A megoldás akkor szervezési jellegű, ha a munkafolyamatok fejlesztésére, a munkaerőnek, a munka tárgyának, a munkamódszernek és a munkaeszköznek az optimális összehangolására irányul. Az újítási rendelet külön kiemeli, hogy nem műszaki, illetőleg szervezési a megoldás, ha kereskedelmi forgalomban kapható termék beszerzésére, eladására, ezek feltételeire és a termék rendeltetésszerű felhasználására, illetőleg különböző kiadványokban meglévő adatok egybefoglalására vonatkozik (pl. számítási táblázatok). A kereskedelmi forgalomban kapható termék beszerzésére irányuló javaslat nem minősül újításnak még akkor sem, ha célja ún. importkiváltás. Ha viszont a javaslat nem csupán beszerzésre vonatkozik (tehát nem kizárólag anyagbeszerzői vagy adott esetben piackutatói ,,tipp”ről van szó), hanem valamely konkrét műszaki vagy szervezési megoldást tartalmaz azzal kapcsolatban, hogy például az eddig külföldről importált alkatrészt milyen módon lehet a belföldi kereskedelmi forgalomban kaphatóval helyettesíteni, akkor nincs kizárva, hogy újításként értékelhető. Az újítás fogalma kapcsán merült fel az a további kérdés is, hogy szoftver lehet-e újítás. A szoftver önmagában a szerzői jogi törvény védelme alá tartozó alkotás (L. 236. oldalon.); abban az esetben azonban, ha annak alapján műszaki 66
