F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)

Első rész - II. Szabadalom, know-how, újítás

dálkodó szervezetek szállítási és vállalkozási szerződéseiről szóló a 13/1982. (IV. 22.) MT sz. rendelettel módosított 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet előírásait, amelynek 97. §-a szerződéspótló (tehát a felek eltérő megállapodása hiányában érvényesülő) rendelkezéseket tartalmaz arról, hogy ha az egyik fél megszerzi a jog oltalomban részesíthető szellemi alkotás rendelkezési jogát, a másik fél köteles az alkotást know-how-jelleggel kezelni (csak saját belső tevékenységéhez használhatja fel, nyilvánosságra nem hozhatja, harmadik személlyel nem közölheti).

2. A know-how díjazása

A know-how jogi védelme előbbiekben ismertetett szabályainak a gyakorlati érvényesülését, főképpen pedig a know-how díjazását jelentősen befolyásolja részben a pénzügyi szabályozás, részben pedig a bírói-hatósági jogszabályértelmezés.

Mindenekelőtt határozottan ki kell jelentenünk, hogy a know-how díjazása a külkereskedelmi forgalomban, a magánszektor körében (ideértve a kisvállalkozásokat is), továbbá az intézmények egymás közötti viszonyában a polgári jog általános szerződési szabályai szerint érvényesül.

Speciális szabályok vonatkoznak viszont arra az esetre, ha a munkavállaló vagy magánszemély bocsát az intézmény rendelkezésére know-how jellegű ismeretet.

A bírói gyakorlat nem ismeri el jogilag megalapozottnak a díjigényt a munkáltatóval szemben, ha a munkavállaló a know-how jellegű ismeretet munkaköri kötelesség keretében dolgozta ki. Az irányadó döntés szerint (Bírósági Határozatok 320/1986), ha a munkavállaló az általa kidolgozott megoldást munkaköri feladatként, munkaviszonyból eredő kötelezettségként hozta létre, az ilyen szolgálati jellegű tevékenységért elsősorban a szolgálati (munka-) viszonyt rendező szerződés szerinti bér, illetőleg díjazás jár, ha pedig a megoldás a jogszabályokban meghatározott feltételeket kielégíti, a szolgálati szellemi alkotásokért járó (pl. újítási vagy találmányi) díj is követelhető. Az a körülmény, hogy a munkavállaló szellemi alkotásának vagyoni eredménye más gazdálkodó szervnél mutatkozik, nem emeli ki a szellemi alkotást abból a körből, amelyet a szolgálati alkotások díjazásáról szóló jogszabályok rendeznek. A díjazás elbírálására ezért a Ptk. 87. §-ában (2) bekezdésében foglalt rendelkezés nem irányadó. Az a körülmény pedig, hogy a külön jogszabályok — pl. az újítási vagy a szolgálati találmányért járó díjazásról szóló jogszabályok — alkalmazásával valamilyen feltétel hiánya miatt a megoldás nem díjazható, nem nyitja meg az utat a Ptk. 87. §-ának (2) bekezdésében lehetővé tett követelés érvényesítéséhez. A munkáltató — elhatározásától függően — egyéb jogcímeken (jutalom, prémium stb.) ösztönözheti a termelésben, a kutatásban hasznos eredménnyel járó megoldások kidolgozását és alkalmazását, e címeken azonban díjigény nem támasztható.

Munkaköri kötelesség nélkül kidolgozott, illetőleg külső magánszemély által rendelkezésre bocsátott know-how esetén van ugyan lehetőség díj fizetésére, de a know-how-díjat a hatályos pénzügyi előírás szerint szakértői díjként — a vállalatnál keresetszínvonalba be nem számítható keresetként — kell elszámolni; s a jöve62