F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)

Első rész - II. Szabadalom, know-how, újítás

delemadózásban nem élvez külön kedvezményt. (Ennek az az oka, hogy a knowhow amorf, körülhatárolatlan jellege és a személyi kifizetések esetében pénzügyi szempontból erőteljesen megmutatkozó bizonytalansága miatt szigorúbb megkötéseket kell érvényesíteni.) Ezért a gyakorlatban az OTH szerint is ajánlatos eljárás, hogy a vállalatoknál az újítás fogalmába sorolható know-how jellegű megoldásokat újításként célszerű benyújtani. Ebben az esetben a kifizetett díj a költségforrás (tehát az a gazdálkodó szervezet számára ,,puhább” forrás) terhére számolható el; a díj jelentős jövedelemadó- és társadalombiztosítási kedvezményt élvez (nem számít be a nyugdíjasok keresetkorlátozásába).

A know-how jellegű ismeretek, dokumentációk az újítási javaslaton kívül rendelkezésre bocsáthatók közreműködői szerződés körében, illetve a találmányhoz, újításhoz kapcsolódva díjkulcsnövelő-tényezőként vehetők figyelembe. A szabadalmi jogszabályok sokoldalúan figyelembe veszik a know-how kapcsán a munkáltatói és feltalálói érdekeket egyaránt. Olyan esetben, amikor a munkáltató érdekei valamely találmány know-how-ként való kezelése mellett szólnak, párhuzamosan érvényesülhetnek a találmány szabadalmi „elismerése” és az ezzel kapcsolatos törvényes jogok biztosítása iránti feltalálói érdekek. Ezért a szabadalmi jogszabályok lehetővé teszik a találmány szabadalmazása során a nyilvánosságra jutás elkerülését (a közzététel mellőzésével, illetőleg az így megadott szabadalomról záros határidőn belül való lemondással); másrészt: ilyen esetben is biztosítják a know-how-ként kezelt találmánnyal kapcsolatban a feltalálói személyi és vagyoni jogokat és az ehhez kapcsolódó kedvezőbb pénzügyi (elszámolási, adózási, társadalombiztosítási, devizavisszavásárlási) lehetőségeket.

Végül említést kell tennünk, hogy a pénzügyi szabályozás meghatározott szerződéses konstrukcióban lehetőséget ad a know-how jellegű ismeretátadás külön díjazására. A vállalati jövedelemszabályozásról, az érdekeltségi alap képzéséről és felhasználásáról szóló 32/1984. (XI. 5.) PM sz. rendelet szerint kutatási-fejlesztési szerződésben úgy is meg lehet állapodni, hogy a fix kutatási díjon felül a kutatóhely a kutatás eredményeként a megbízónál keletkező haszonból meghatározott mértékben részesedik. Ez a haszonrészesedés nem olvad bele a kutató általános bevételeibe, hanem külön kezelendő, és belőle olyan eredményérdekeltségi fedezet teremthető, amelyből a közreműködők (szerződés alapján, munkaköri kötelességtől függetlenül) díjazhatok. A kifizetések nem bér jellegűek, jövedelemadó terheli őket.

Az akadémiai szabályozás szerint a kutatóhely know-how-ként, a szellemi termékek sorában ismerheti el az olyan önállóan értékelhető vagy találmányhoz kapcsolódó, a termelésben vagy a szolgáltatásban közvetlenül felhasználható eredményt (technológia, gyártási eljárás, szervezési módszer stb.), amelynek felhasználása, illetőleg szerződéses értékesítése biztosítva van. A know-how kidolgozói, ha a megoldás az újítás feltételeinek megfelel, újítási díjban részesülhetnek. Egyéb esetben a know-how kidolgozóinak teljesítménye béralap vagy jogszabályban meghatározott más forrás, illetőleg jogviszony (pl. megbízás, kisvállalkozás) keretében is díjazható.

63