F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - II. Szabadalom, know-how, újítás
gyorsította a bevezetést) a közreműködői díj módosításakor emelő tényezőként vehető figyelembe. Abban az esetben pedig, ha a közreműködői tevékenység alkotó jellegű továbbfejlesztésnek, kiegészítő megoldásnak minősül, lehetőség van arra is, hogy a közreműködő a gazdálkodó szervezettől az alkotó jellegű ,,közreműködői” tevékenység önálló újításként való elismerését igényelje, akár bírói úton is. 16. Pénzügyi szabályok A találmányokkal összefüggő kifizetéseket általában költségként számolják el és az jövedelemadó-köteles. A feltalálót a találmánnyal kapcsolatos devizabevételek alapján meghatározott mértékben devizavisszavásárlási jog illeti meg. A találmányokkal kapcsolatos kifizetések nem számítanak bele a nyugdíjasok részére megállapított foglalkoztatási keretbe, azaz nem korlátozzák a nyugdíjas feltaláló foglalkoztatását. B) A know-how jogi védelme 1. A jogi védelem tartalma A kutatási-fejlesztési eredmények jogvédelmének lehetőségei kapcsán utaltunk arra, hogy a vagyoni értékű műszaki, gazdasági, szervezési ismeretek védelmének — ezek között a találmányok jogi védelmének is — egyik lehetősége a know-howként való kezelés. Ennek tartalma lényegében az ismeretnek a titkos (bizalmas, nem nyilvános) kezelése, s azáltal a közkincstől való elkülönítése, „körülcövekelése”. így biztosítható az ismeret forgalomképessége, árujelleggel való felruházása. A know-how árupotenciálja, illetve forgalomképessége, azaz újdonság értéke és titkossága relatív (pl. egy fejlődő országban know-how szerződés tárgya lehet az, amely egy fejlett ipari országban közkincsként hozzáférhető, mert egy betanítás olcsóbb lehet, mint a saját kutatás-fejlesztés). A know-how nemcsak antitézise, de változó mértékben kiegészítője is a szabadalomnak (pl. egy úttörő találmányhoz magas „szabadalmi tartalma” mellett kevés gyakorlati know-how társulhat, míg javítási találmányoknál fordított lehet a helyzet). A szabadalom (mint a kizárólagos jogon alapuló „szellemi tulajdon”) és a know-how (mint a kizárólagos helyzeten alapuló „szellemi birtokjog”) tehát ugyanannak a jogi éremnek a két oldala. A magyar jog sokrétű, differenciált szabályozást tartalmaz a know-how jogi védelméről. A know-how-ként való kezelés lehetősége a műszaki, a gazdasági, a kereskedelmi és a szervezési ismereteknek a találmányoknál szélesebb körére terjed ki, nem igényel vizsgálatot, illetve regisztrációt (mint a szabadalmi jog), területileg és időben korlátlan. Ez a jogilag védett de facto, naturális monopolhelyzet viszont alapvetően csak az ismeret jogtalan elsajátítása ellen véd, nem zárja azonban ki az ismeret független kifejlesztése esetén annak más által való gyakorlati alkalmazását, nyilvánosságra hozatalát. 60
