F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - II. Szabadalom, know-how, újítás
zás után külön-külön, továbbá a hasznosítás ingyenes engedélyezése és az ingyenes átruházás esetén is megilleti a találmányi díj. Az értékesítés mellett további feltétel, hogy a találmányra van vagy volt (de a munkáltató elhatározásából megszűnt) érvényes szabadalom, tehát a találmány szabadalmi szempontból való „minősítése”, elbírálása megtörtént. Ezt az elvet juttatja kifejezésre az a rendelkezés, amely szerint a feltalálót szolgálati találmány értékesítése esetén a hasznos eredménnyel arányos díj illeti meg; ha a találmányt szabadalom védi, az értékesítés megkezdésétől a végleges szabadalmi oltalom megszűnéséig. A feltalálónak tehát fontos érdeke, hogy a találmány szabadalmazása megtörténjen. Ezt segíti elő az a rendelkezés, amely a feltalálónak — a találmánynak a munkálatóval való közlésétől számított kilencven nap elteltével — önálló bejelentési jogot ad; továbbá: a munkáltató csak akkor vonhatja vissza a bejelentést, ha a feltaláló nem tart rá igényt; valamint: a munkáltató az ideiglenes oltalmat saját elhatározásából csak akkor szüntetheti meg, ha a feltaláló nem tart igényt a szabadalomra. Ha pedig a találmány végleges szabadalmi oltalma a munkáltató lemondása vagy a fenntartási illeték nem fizetése miatt szűnt meg, a feltalálót az értékesítés megkezdésétől addig az időpontig illeti meg a díjazás, ameddig a szabadalom oltalmi ideje (húsz év) tart. A munkáltatónak a találmány titokban tartásához fűződő érdekét a szabadalmazás nem sérti, mivel mód van a közzététel mellőzésére, majd pedig a szabadalmi oltalomról való lemondással a nyilvánosságra hozatal meggátlására és egyúttal a feltalálói jogok megőrzésére. A szolgálati találmány feltalálójának a találmányi díjat a munkáltató köteles fizetni; közös szabadalom esetén pedig valamennyi feltalálónak az a szabadalmastárs fizet, aki vagy amelyik hasznosítja a találmányt. A jogszabálytól eltérő megállapodásra is lehetőség van. Ha a hasznosítást másnak engedélyezte a munkáltató, vagy a szabadalmat átruházta, akkor is neki kell a találmányi díjat fizetnie. Ezekben az esetekben azonban a találmányra jogot szerző a díjfizetési kötelezettséget átvállalhatja, és így a feltalálóval fennálló belső jogviszonyban a munkáltató helyébe lép. A feltalálót találmányi díj illeti meg a külföldi szabadalom, illetőleg az annak megfelelő tartalmú jogi oltalom (pl. feltalálói tanúsítvány, használati minta) alapján történő értékesítés esetén is. Ha az értékesítés hasznosítással történik, a külföldi jog alapján csak akkor tarthat igényt díjra a feltaláló, ha azért belföldi szabadalom alapján nem jár neki találmányi díj. Ez azt jelenti, hogy a külföldön szerzett szabadalom átruházása vagy arra vonatkozó hasznosítási engedély (licencia) adása esetén a külföldi szabadalom alapján jár a találmányi díj. Ha a hasznosítás a külföldi és a belföldi szabadalom hatálya alapján történik (pl. hazai gyártás exportra), a feltalálónak csak egy jogcímen lehet díjigénye, mégpedig elsősorban a magyar szabadalom alapján; külföldi szabadalom alapján csak akkor lehet, ha a magyar szerint nem tarthat igényt találmányi díjra. Ez utóbbi szabály azon az elven alapul, hogy egy hasznosítás esetén csak egy57
