F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - II. Szabadalom, know-how, újítás
Lemondani csak a már meglévő (ideiglenes vagy végleges) oltalomról lehet. Ha a bejelentést még nem tették közzé, a jogosult visszavonhatja a bejelentését. Ha a lemondás más személyeknek jogszabályon, hatósági határozaton vagy a szabadalmi lajstromba bejegyzett hasznosítási szerződésen alapuló jogát érinti, vagy ha a szabadalmi lajstromban per van bejegyezve, a lemondás csak az érintett személy hozzájárulásával hatályos. A szolgálati találmány feltalálójának hozzájárulására azonban nincs szükség, ha a munkáltató a végleges szabadalmi oltalomról mond le, mivel az nem érinti a szolgálati találmány feltalálójának díjigényét. Az ideiglenes oltalomról való lemondáshoz viszont kell a feltaláló hozzájárulása. A végleges oltalomról való lemondás szólhat a beadvány beérkeztét követő napra, de lehet visszaható érvényű is. Ez a rendelkezés elkerülhetővé teszi a szabadalmas részére a megsemmisítési eljárást, ha maga is úgy látja, hogy van jogalap a megsemmisítésre. A szabadalmi oltalomról való lemondás lehet részleges is, de az igénypont az a legkisebb egység, amelyre vonatkozhat. Egyes jellemzőkről való lemondás ugyanis megbontaná az igénypont egységét, és a legtöbb esetben nem korlátozná az oltalmi kört, hanem kiterjesztené azt. Közös szabadalom esetén az egyik társ lemondása nem eredményezi az oltalom megszűnését; a lemondó hányadára a többi szabadalmastárs joga részesedésük arányában kiterjed. A végleges szabadalmi oltalom akkor is megszűnik, ha a szabadalmat megsemmisítették. A megszűnés hatálya ebben az esetben a bejelentés napjára hat vissza. A szabadalmat megadó határozat csak alakilag válik jogerőssé. Ez azt jelenti, hogy a szabadalmazási feltételek meglétét vitatni lehet a szabadalom megadása után is, sőt megsemmisítési eljárást lehet kezdeményezni már más jogcímen megszűnt szabadalom ellen is. 14. A szolgálati találmányok feltalálóinak díjazása A nem szolgálati találmányok feltalálói, mint szabadalmasok a korábban mondottak szerint a „saját” hasznosítás, hasznosítási (licencia) szerződés, vagy átruházás révén értékesíthetik találmányukat. A szolgálati találmányok feltalálóit akkor illeti meg díj, ha a szabadalmas értékesíti a találmányt valamely említett formában. A feltaláló értékesítés hiányában nem követelhet találmányi díjat, s a találmány értékesítését sem követelheti a munkáltatótól, és arra bírósági úton sem kötelezheti. Az értékesítés elhatározása az intézményi gazdálkodás körébe tartozik, az ezzel kapcsolatos kockázatvállalásról műszaki, gazdasági és üzleti mérlegelés alapján a munkáltató dönt. Ezért a feltaláló nem is viseli az értékesítés kockázatát, az esetleg azzal járó veszteségeket, azoknak legfeljebb csak a díjazásra, annak mértékére lehet kihatásuk. A feltalálót a munkáltató saját hasznosítása esetén a szerződés szerinti időszakra illeti meg a díjazás. Emellett minden egyes hasznosítási engedély és átruhá56
