F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - II. Szabadalom, know-how, újítás
bői és jellemző részből. Ezeket az ,.amelyre jellemző” vagy ,,azzal jellemezve” szavak kötik össze. A tárgyi kör és a jellemző rész lényegében speciális formája a logikai meghatározásokban alkalmazott legközelebbi nemfogalomnak (,,genus proximum”) es megkülönböztető jellemzőknek („differencia specifica”). A főigénypont tárgyi köre tartalmazza a találmány megjelölését és ismert jellemzőit, a jellemző rész pedig a találmány új jellemzőit, megkülönböztető jegyeit sorolja fel. Az aligénypont tárgyi köre hivatkozást tartalmaz a főigénypontra vagy más aligénypontra, a jellemző rész pedig a találmány előnyös kiviteli alakjának (termék esetén) vagy foganatosítási módjának (eljárásban) további megkülönböztető jellemzőit adja meg. Az oltalom kellő terjedelmének biztosítása megkívánja, hogy a főigénypont felölelje a találmány hasznosításának összes előre látható lehetséges egyedi esetét, és így ne merülhessen fel a megkerülés lehetősége, sem valamely jellemző helyettesítése, sem pedig annak elhagyása révén. A főigénypontban csak a találmány meghatározásához szükséges és egyúttal elégséges jellemzőket kell feltüntetni. Figyelembe kell venni, hogy az igénypontban alkalmazott jellemzők száma és az igénypont által meghatározott oltalmi kör között általában fordított logikai viszony áll fenn. A jellemzők számának növelésével általában csökken az igénypont által meghatározott oltalom terjedelme és viszont. Mivel az igénypont logikai szempontból fogalommeghatározás, lényegében speciális esete a forgalom tartalmát képező jellemzők és a forgalom terjedelme által felölelt tárgyak közötti fordított arányosság általános logikai törvényszerűségének. Ha pl. a berendezés fogalmának tartalmát további jellemzőkkel növeljük (ipari berendezés — vegyipari berendezés — gyógyszervegyipari berendezés stb.), a fogalom terjedelme általában a berendezések egyre szűkebb körét öleli fel. A cél az, hogy minimális számú és maximálisan általánosított, a feladat megoldásához szükséges és elégséges jellemzőt alkalmazzanak, amelyek a találmánynak az ismert megoldásoktól való elhatárolását is biztosítják. Egy adott szabadalomba valamely alkalmazott termék vagy eljárás csak akkor ütközik, ha a kérdéses termék vagy eljárás a szabadalom főigénypontjának (mellérendelt igénypontok esetén bármely főigénypontnak) valamennyi jellemzőjét együttesen és teljes mértékben megvalósítja (Szt.V. 6/A. § (1) bek.). A szabadalom által biztosított jogot tehát nem sérti a főigényponti jellemzők csupán egy részének a megvalósítása. Viszont a szabadalomba ütközik a kérdéses termék vagy eljárás akkor is, ha a főigénypont jellemzőin kívül egyéb elemeket is alkalmaz. Szabadalomba ütközés nélkül is fennállhat szabadalmi oltalomból eredő díjigény olyan esetekben, ha a gyakorlatban alkalmazott termék vagy eljárás egy vagy több jellemzője eltér a főigénypontban megfogalmazott jellemzőktől. A szabadalmi oltalomból eredő díjigényt nem érinti, ha a termékben vagy az eljárásban egy vagy több igényponti jellemzőt egyenértékű (ekvivalens) jellemzővel helyettesítettek. Ez az ún. ekvivalenciaelv. Az igénypontban szereplő valamely elemmel egyenértékűnek tekinthető egy olyan elem, amely lényegében ugyanazt a feladatot, lényegében ugyanolyan módon és lényegében ugyanolyan eredménnyel látja el. Az egyenértékűséget a szóban forgó jellemzők (elemek) és az igényponttal 49
