F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - II. Szabadalom, know-how, újítás
a licenciavevő pénzben meghatározott licenciadíj helyett áruval vagy valamilyen joggal fizet. Ilyen utóbbi az ún. kereszt-licenciaszerződés, amelyben a felek saját szabadalmuk hasznosítását engedélyezik egymásnak. A licenciadíj mértékét jogszabály nem határozza meg. Erre vonatkozó megállapodásuk során a feleknek a polgári jog általános szabályaira, főképpen a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyenértékűségét védő szabályaira kell figyelemmel lenniük. Ha a díjat bármelyik fél sérelmére feltűnően aránytalanul állapították meg, a szerződés erre való tekintettel a bíróság előtt megtámadható, illetőleg módosítható, ha az aránytalanság később következik be. A hasznosítási díj mértékére nincs kötelező előírás, sőt iránydíjkulcs sincs, ez „szabadáras” tétel. A hasznosítási díj irányértékének kiszámítására az egyik lehetséges megközelítési mód szolgálati találmányok esetén a következő: a szolgálati találmányok feltalálóinak anyagi érdekeltsége az értékesítési formáktól függetlenül akkor van közel azonos szinten, ha a saját hasznosítás esetére iránydíjkulcsként megállapított öt évi hasznos eredmény nyolc százaléka nagyjában-egészében egyenlő a másnak engedélyezett hasznosításért kérhető díjból vagy vételárból átlagos esetben a feltalálót megillető ötven százalékkal. Ez a követelmény akkor teljesül, ha a szabadalmas licenciadíjként a hasznosításkor keletkező hasznos eredmény kb. tizenhat százaléknak megfelelő összeget kap. Az eladási árhoz képest tizenöt százalékos hasznos eredményt feltételezve, ez az árbevétel közel kettő és fél százaléknak felel meg. A szerződésben meghatározott „tiszta licenciadíjon” kívül külön megállapodás köthető a találmány bevezetése érdekében végzett szolgáltatásokról, knowhow-átad ásókról. A nemzetközi licenciaforgalomban a százalékos licenciadíj (royalty) leggyakrabban az eladási árhoz igazodik (ez ugyanis könnyen megállapítható és ellenőrizhető), és ennek néhány százalékát teszi ki. Nagyságát a piaci viszonyok mellett befolyásolja a licencia jellege (kizárólagos vagy nem kizárólagos), területi hatálya, a vállalt szavatosság mértéke (teljes körű jogszavatosság csak magas licenciadíj ellenében kapható) és végül, de nem utolsó sorban, a szabadalmi hasznosítási engedéllyel gyakran együtt átadott know-how. A licenciadíj megállapításának több módja lehetséges: százalékos díj, átalány, esetleg fix összegű díj. A gyakorlatban ezek kombinációja is alkalmazható. A hasznosítási engedélyt adó számára kockázatot jelent, hogy esetleg a hasznosító egyáltalán nem veszi használatba a találmányt, vagy a vártnál kisebb mértékben hasznosítja azt. Ez ellen védi a licenciaadót a fix összegű „belépő”, és ezért szoktak kikötni időszakonkénti ún. minimális licenciadíjat, amelyet a hasznosító akkor is köteles megfizetni, ha egyáltalán nem, vagy nem az adott időszakra előirányzott mértékben hasznosította a találmányt. Kizárólagos licencia esetében gyakori az a kikötés, hogy megszűnik a kizárólagos jelleg, ha a licenciavevő nem, vagy nem az előírt mértékben hasznosítja a találmányt. A hasznosítási szerződésben a felek még sok egyéb kérdésben megállapodhatnak. így műszaki segítségnyújtásról, a kötelező gyártási volumenről, a termékek minőségének ellenőrzéséről, a találmány továbbfejlesztett változatainak kölcsönös 46
