F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - I. Az iparjogvédelem fogalma és kapcsolata a kutatás, a fejlesztés, a termelés és az értékesítés folyamatával
bejelentések és a kisvállalkozások által benyújtott bejelentések révén nő, nem pedig a szocialista gazdálkodó, kutató-fejlesztő szervezetek által benyújtott bejelentések kapcsán. Gazdálkodó szervezeteink műszaki szellemi termelésének „eredménye” tehát nem a K+F-potenciál súlyával arányos mértékben jelenik meg a szabadalmi bejelentések és az engedélyezett szabadalmak között. (Korábban részben hozzájárult ehhez a tudományos minősítés rendszere is, amely inkább publikáció-, mint termékorientált kutatásokat, fejlesztéseket ösztönzött, inkább tanulmány-, mint találmánycentrikus volt.) A szolgálati bejelentések szerényebb mértékű növekedése jelzi, hogy a szabadalmi rendszer ma még nem fonódott össze elég szorosan a K + F tevékenységgel, annak eredményei még sok esetben szabadalmi oltalom nélkül maradnak, vagy nem érik el azt a (találmányi) szintet, hogy szabadalmazhatok lennének. A kutatók-fejlesztők, gazdasági vezetők gyakran csak ,,K+F kategóriákban” (zárójelentés, tanulmány, kutatási-fejlesztési eredmény stb.) gondolkodnak, és ezt nem párosítják az iparjogvédelmi kategóriákban (szabadalom, know-how, újítás) való gondolkodással. Az iparjogvédelmi tevékenység során törekedni kell arra is, hogy a kifogástalan minőségű hazai termékeket védjeggyel ellátva forgalmazzák. A saját eredmények oltalmazása mellett a világpiac áruismertetőinek (prospektusainak, katalógusainak), valamint a kiállításokon bemutatott vagy a piaci forgalomban lévő termékeknek a tanulmányozásával, továbbá a szakirodalom figyelemmel kísérésével rendszeresen ellenőrizni kell, hogy a külföldi cégek nem használják-e jogosulatlanul az intézmény szabadalmát, ipari mintáját, védjegyét. A jogsértés megakadályozása érdekében szükséges intézkedéseket meg kell tenni. Az iparjogvédelmi feladatok vázlatos áttekintése jelzi, hogy az iparjogvédelem egyrészt komplex szakmai terület, amelynek művelése megfelelően képzett szakembert kíván. Ilyen szakembereket alapfokú újítási, középfokú és felsőfokú iparjogvédelmi tanfolyamokon képeznek, akik azután újítási előadóként, iparjogvédelmi ügyintézőként, szabadalmi ügyvivőként, iparjogvédelmi szakjogászként stb. végzik feladatukat. A kutatóhelyi iparjogvédelmi feladatokat ellátó munkatárs alkalmazási feltételeként a kutatóhely vezetője előírhatja, hogy szabadalmi ügyvivői képesítéssel rendelkezzen, vagy hogy az OTH által szervezett iparjogvédelmi tanfolyamot elvégezze és a képesítést megszerezze. A kutatóhely vezetője az iparjogvédelmi tárgyú döntések előkészítésére véleményező és tanácsadó kutatóhelyi találmányi bizottságot hozhat létre. E körben külső szervek (állami vállalatok, ügyvédi, jogtanácsosi, szabadalmi ügyvivői munkaközösségek stb.) szolgáltatásai is igénybe vehetők. A szakmai munka elvégzése tehát a szakemberek feladata. Iparjogvédelmi teendőket azonban a kutató-fejlesztőknek is végezniük kell; az iparjogvédelmi stratégiai és taktikai döntések meghozatala pedig a gazdálkodást irányító vezetőkre vár. Ezért szükséges, hogy az iparjogvédelem alapvető mozzanatait a gazdasági vezetők és a kutató-fejlesztők is megfelelően ismerjék; így képesek lesznek a „szabadalomtudatos” gondolkodásra, más szakmájú szakemberekkel való interakcióra (különösen a műszaki-jogász-közgazdász trió keretében). 28
