F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - I. Az iparjogvédelem fogalma és kapcsolata a kutatás, a fejlesztés, a termelés és az értékesítés folyamatával
főtitkári utasítás (a 6/1986. (A.K.5.) MTA-F. sz. utasítással módosított 13/1984. (A.K. 1985.1.) MTA-F. sz. utasítás) szól. A gazdálkodó szervezetekben, költségvetési intézményekben (a továbbiakban együtt: intézmények) folyó iparjogvédelmi tevékenység fő irányai a) a saját eredmények kapcsán: — a találmányi, újítási, ipari minta szintű szellemi alkotásokat eredményező kreativitás serkentése, — az eredmények oltalma, hasznosítása, értékesítése, b) az idegen eredmények kapcsán: — a műszaki fejlesztésre felhasználható eredmények licencként való megszerzése, — tartózkodás az idegen jogok szabadalom-, ipari minta- vagy védjegybitorlásnak minősülő megsértésétől. Az intézményekben folyó iparjogvédelmi tevékenység lényegében az egész innovációs folyamatot végigkíséri a kutatási-fejlesztési célkereséstől kezdve a termelésen át a termékek piacra viteléig. E komplex — műszaki, jogi, közgazdasági, informatikai — tevékenység keretébe tartozik főként — az újítási és találmányi ügyek belső pályázati, feladattervi, tervezési és ösztönzési rendszerének kidolgozása; — az intézményi szabadalmi-újítási tájékoztatás megszervezése, szabadalmi információs kutatások és vizsgálatok végzése (pl. a kutatás-fejlesztés kiinduló bázisát képező, a szabadalmi leírásokban tükröződő műszaki szint feltárása, a jogsértések elkerülésére szabadalmitisztaság-vizsgálatok végzése); — a találmányok hazai és külföldi szabadalmazása; — az idegen szabadalmi jogok figyelemmel kísérése és az alaptalan igények elleni fellépés; — az intézményi licenctevékenység végzése; — az újítómozgalom intézményi szervezése és irányítása. A kutatóhelyen kidolgozott szellemi termék iparjogvédelmének megszervezéséért a kutatóhely vezetője felelős. A kutatóhely vezetője gondoskodik: — a kutatási tevékenység iparjogvédelmi szempontból való folyamatos figyelemmel kíséréséről; — a kutatási eredmények idejében való, megfelelő szintű jogvédelméről és jogfenntartásáról; — a szellemi termékek naprakész nyilvántartásáról és a központi szervek által kért adatszolgáltatásról. Annak érdekében, hogy az újítók, a feltalálók és az ipari formatervezők munkája szorosabban kapcsolódjon az intézmény fejlesztési elgondolásaihoz, biztosítani kell az újítások, a találmányok és az ipari minták létrehozatalának és hasznosításának a komplex intézményi tervek szerves részeként való tervszerű irányítását. Országos szinten jelenleg főként az OKKFT, nemzetközi vonatkozásban pedig a KGST-tagállamok tudományos-műszaki együttműködése, 2000-ig szóló komplex programja orientálja a műszaki alkotókat. 23