F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)

Első rész - I. Az iparjogvédelem fogalma és kapcsolata a kutatás, a fejlesztés, a termelés és az értékesítés folyamatával

Az alkotó tevékenység orientálásának számos formája ismeretes a gyakorlatban (minőségi körök, értékelemzés, innovációs csoportok stb.); ezek közül a legfontosabbak a tervezési jellegű módszerek.

A tervezés nem direktív, hanem orientáló, terelő, prognosztikus jellegű; a célja az, hogy az alkotó erőfeszítéseket, az újítói, feltalálói érdeklődést a műszaki prioritások és az intézmény előtt álló fejlesztési elgondolások szolgálatába állítsa.

Az újítások, találmányok, ipari minták létrehozatalának tervszerű irányítását főként a feladattervek (tématervek), az országos, ágazati és intézményi pályázatok segíthetik elő; ezeknek szoros összhangban kell lenniük a termelési, műszaki és pénzügyi tervekkel.

A feladattervek és pályázatok keretében megoldásra kitűzhető feladatok főként az intézmény életében mutatkozó aktuális műszaki-gazdasági problémákból (ezek jelzői: a reklamációk, a hibakataszterek, a fölösleges tartalékok stb.) és a kialakított fejlesztési elgondolásokból adódnak. Biztosítani kell, hogy a feladattervekben és a pályázatokban a követelményeket, az anyagi ösztönzőket, és a határidőket írásba foglalják, valamint gondoskodni kell a szükséges információk szolgáltatásáról és a feladatok széles körű propagálásáról.

A kutatási-fejlesztési találmányokat a teljesítmény fontos mércéjének, a legmagasabb szintű műszaki szellemi alkotómunka kifejeződésének kell tekinteni, ezért arra kell törekedni, hogy a K+F tevékenység eredményei a lehetőséghez képest találmányi szinten jelenjenek meg. Az akadémiai szellemi termékek kapcsán az iparjogvédelem eszközeivel elsősorban:

— a világszínvonalú, exportképes termékek előállítását biztosító,

— szellemi exportra alkalmas,

— az ésszerű energia- és anyagtakarékosságot szolgáló,

— az importanyagokat és -berendezéseket helyettesítő,

— a hulladékok felhasználását gazdaságosan megvalósító műszaki megoldások létrehozását és hasznosítását kell ösztönözni.

A meglévő találmányok, újítások, ipari minták hasznosítása szintén megköveteli a tervszerűséget. Első lépésként el kell végezni a hasznosítható szellemi alkotások feltárását és komplex műszaki-gazdasági értékelését, szelektálását abból a szempontból, hogy azok hasznosítása mennyiben szolgálja az intézményi tevékenység hatékonyabbá tételét.

A szellemi termék hasznosíthatóságának (piacképességének) vizsgálatát közvetlenül a létrejöttét követően kell megkezdeni. A bel- és a külföldi piaci lehetőségek felmérését az alkotók, az iparjogvédelmi szakemberek és a szellemi termék külföldi értékesítésére jogosult külkereskedelmi szerv bevonásával kell elvégezni. A szellemi termék hasznosításának előkészítésekor szem előtt kell tartani a hazai igényeket (ipar, mezőgazdaság, szolgáltatás), az ágazati, illetőleg az országos célkitűzéseket és a külgazdasági szempontokat. Meg kell vizsgálni, hogy a szellemi termék gyakorlati megvalósításához milyen beruházás, anyag, alkatrész, esetleg tőkés importhányad szükséges; továbbá: a hasonló igényt kielégítő külföldi műszaki, illetőleg szellemi termékekre vonatkozó műszaki-tudományos és piaci információk alapján — az azokkal való összehasonlítással — meg kell határozni a mutat24