F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Második rész. A szellemi alkotások különleges formáival összefüggő kérdések - I. Biotechnológia
Valójában azonban a két kategória élesen elkülönül, ha nem is a törvény betű szerinti szövege alapján. Ahol a „találmány” és „felfedezés” kifejezéseket azonos értelemben használják, mint például az Amerikai Egyesült Államok törvényében, ott az utóbbinak nincs ugyanolyan tág tartalma. Az Amerikai Egyesült Államok bíróságai már 1862-ben tisztázták a különbséget szabadalmazható és nem szabadalmazható „felfedezések” között, megállapítva, hogy a természeti törvények, bár felfedezhetők, nem szabadalmazhatok találmányként; „egy felfedezés csak akkor szabadalmazható, ha a napvilágra került új erőt vagy elvet materializálják és munkába állítják, és csak azzal az eszközzel kapcsoltan vagy kombinálva, amelynek eredményeként vagy amelynek felhasználásával működik.” Mivel a felfedezés általános meghatározása nemcsak a természeti törvények felismerését tartalmazza, hanem a természetben található termékekét is, az Egyesült Államok Szabadalmi Hivatalának elnöke már 1889-ben úgy döntött, hogy egy természetben található termék, nevezetesen „a pinus australis fa sejtszövetei, amelyeket teljes mértékben a tűlevelek kovatartalmú, gyantás és pépes részeiből választanak ki”, nem tartoznak a szabadalmazható tárgyak közé. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk a „természetben található termék” tant illetően az Amerikai Egyesült Államok esetjogában (I. P. Cooper, Biotechnológia és a jog, New York, 1982, 3.01, valamint a különböző amerikai bíróságok abban idézett, idevonatkozó határozatai), végeredményben megállapíthatjuk, hogy a „felfedezések” — a kifejezés általános, tág értelmében — nem szabadalmazható tárgyak az Amerikai Egyesült Államokban csakúgy, mint azon törvények szerint, amelyek határozottan kizárják azokat a szabadalmi oltalomból, vagy azon esetekben, ahol külön elbánásban részesülnek, például a Szovjetunióban. Az eddigi egyetlen kivétel a már említett spanyol rendelkezés. A felfedezések tehát jelenleg, a kifejezés legtágabb értelmében nem tekinthetők szabadalmazható tárgyaknak, és ez a biotechnológiai találmányokat kétféle módon is érintheti. Először is probléma származik abból a tényből, hogy a leírt új technológiák a biotechnológia területén többnyire számos olyan tudományos felfedezésen alapulnak, amelyek kétségkívül megfelelnek a „tudományos felfedezés azon definíciójának, amelyet például az ilyen felfedezések nemzetközi lajstromozásáról szóló Genfi Szerződés megfogalmazott. (Az 1978. március 3-án aláírt (még nem hatályos) Genfi Szerződés 1. cikk (1) bekezdés (i) pontja úgy rendelkezik, hogy a „tudományos felfedezés” az anyagi világ eddig fel nem ismert és bizonyítható jelenségei, tulajdonságai vagy törvényszerűségei felismerését jelenti.) A biotechnológia területén dolgozó számos tudós kapott Nobel-díjat „felfedezéséért”; ezt a körülményt a Nobel-díjat odaítélő bizottság rendszerint meg is állapítja az oklevélben. E tudósok közül többen szerepelnek feltalálóként is az e területet érintő, adott esetben jelentős anyagi következményekkel járó szabadalmakban. Arra is található azonban példa, hogy a kutató valamilyen megfontolásból (humanitárius szempontok, saját szóbeli közlés vagy publikáció folytán bekövetkezett újdonságrontás stb.) nem értékesíti eredményét. A biotechnolói 207
