F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Második rész. A szellemi alkotások különleges formáival összefüggő kérdések - I. Biotechnológia
gia területén legismertebb ilyen vonatkozásban a hibridómatechnika felfedezőinek esete, akik 1975-ben tett felfedezésükért 1984-ben Nobel-díjban részesültek. Másodszor: egy ,,biotechnológus” alapvető munkaanyaga mindig valamiféle élő anyag — növény, állat, mikroorganizmus és/vagy ezek részei, elemei stb.; felmerül a kérdés, hogy munkája eredménye „feltaláltnak” vagy pedig „felfedezettnek” tekinthető-e? Az utóbbi évek folyamán a szabadalmi hivatalok számos szabadalmat engedélyeztek olyan biotechnológiai találmányokra, amelyek nyilvánvalóan felfedezéseken alapultak, így tehát az első probléma megnyugtatóan megoldottnak tekinthető. A második kérdés, vagyis az, hogy milyen mértékig minősülnek a biotechnológia különböző termékei természetben található termékeknek és ebből következően felfedezéseknek, már nehezebb, és nem adható rá egységes válasz. Az új technológiák, pl. DNS, a szomatikus sejthibridizáció, a mikroinjektálás vagy a hibridómatechnológia alkalmazásával nyert termékek esetében ez a kérdés elvben nem is merül fel, mivel ezek az ember alkotásai, és korábban nem léteztek a természetben. Amikor pedig a kérdés mégis felvetődött (amint az jól ismert az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának 1980. június 16-i határozata révén (Diamond kontra Chakrabarty, 206 USPQ 193./1980)), a Legfelsőbb Bíróság igenlően válaszolt a feltett kérdésre: egy igényelt mikroorganizmus, amely nem egy eddig ismeretlen természeti jelenség, hanem a természetben nem létező termék vagy anyagkompozíció, vagyis az emberi tehetség egy terméke, amelynek megkülönböztetett neve, jellege és alkalmazása van, a természetben találhatóktól lényegesen különböző jellemzőkkel, nem a természet munkája, hanem a bejelentőé, és ennek megfelelően a szabadalmi törvény 101. cikke értelmében szabadalmazható tárgynak minősül. A különböző országok gyakorlata az említett kérdések vonatkozásában heterogén, ezért a szerzőnek alapos tájékozódásra van szüksége alkotása mibenlétének célszerű megfogalmazásához. Jelenleg ugyanis az oltalmazható találmányok (és felfedezések) és a nem oltalmazható felfedezések megkülönböztetése még mindig problémának látszik a biotechnológiai termékek vonatkozásában (talán kevésbé a legújabb technológiák esetében, mivel ezek a természetbe való nagyobb fokú emberi beavatkozással járnak). Számos jel mutat arra (I.P. Cooper: Biotechnológia és a jog, New York, 1982, 1.02), hogy a biológiai ipar területén jelentős szerepet játszik a kodifikált vagy a polgári jog égisze alatt érvényesülő titokvédelem (a kereskedelmi, a gyártási, az üzleti titok védelme). Szemben a szabadalmi oltalommal a titokvédelem nem meghatározott időtartamra (általában tizenöt-húsz év) szól, hanem addig létezik, amíg a titok meg nem szűnik, és nem bárkivel szemben érvényesíthető (tehát hatástalan azokkal szemben, akik függetlenül létrehozták és alkalmazzák a titok tárgyát). Általában érvényesnek tekinthető az a megállapítás, hogy az eljárásra vonatkozó titok könnyebben megőrizhető, mint az eljárás termékére vonatkozó (pl. a Pfizer cég citromsavgyártási titkos eljárása jóval hosszab időn át megvédhető volt, mint amekkora a szabadalmi oltalom időtartama). A titokvédelem azonban még ennek figyelembevételével is előnyös alternatívát jelenthet a szabadalmazással szemben 208
