F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)

Első rész - VI. Kutatási-fejlesztési szerződések; licencia- és know-how-forgalom

A licenciaszerződések jellegzetes hosszútávúsága és bizalmi jellege indokolja, hogy a felek részletesen szabályozzák együttműködésük kereteit és módszereit, ide értve mindenekelőtt a kölcsönös tájékoztatási kötelezettséget. A felek kötelesek egymást minden olyan körülményről (piaci viszonyok változásai, a pénzügyi feltételek módosulása, az oltalmat ért támadások, harmadik személy bitorló magatartása stb.) tájékoztatni, amely a szerződés létét, a hasznosítás lehetőségeit, általában a felek ismert érdekeit érinti.

Külön és részletesen szokás szabályozni a szerződés tárgyának a megoldásnak a tökéletesítésére, továbbfejlesztésére vonatkozó tájékoztatási kötelezettséget. Elvileg mind a licenciaadó, mind a licenciavevő tökéletesítheti az adott megoldást (ritkán ennek határozott tilalmára is sor kerülhet, pl. védjegylicencia esetén, amikor a minőség stabilitásához fűződik nyomós érdek). Erről a felek kötelesek egymást tájékoztatni. Rendszerint rögzítik a szerződésben azokat a feltételeket is, amelyekkel a másik fél a továbbfejlesztett megoldás hasznosítására jogosult. Ez történhet ingyenesen és automatikusan is, máskor külön megállapodás (és rendszerint külön díjazás) alapján, a másik fél részére „elővásárlási”, opciós jogot biztosítva.

A licenciaszerződés gyakran feljogosítja a licenciavevőt, hogy a hasznosítás során hivatkozhasson arra, hogy az a licenciaadó engedélye alapján történik; védjegylicencia esetén ez a szerződés lényeges eleme. Ilyen esetben a licenciaadónak nem csupán ahhoz fűződik érdeke, hogy a licenciadíjat megkapja, hanem ahhoz is, hogy csak az előírt minőségű termék viselje a rá utaló jelzést. Ennek érdekében rögzíteni szokás a licenciaadó jogát a licenciavevői termelésnek és a termék minőségének ellnőrzésére, valamint az ellenőrzés módszereit, illetőleg a nem megfelelő minőségű terméken alkalmazott jelzés, utalás szankcióit.

Gyakori a licenciaszerződésekben az a kikötés, amely megtiltja a licenciavevőnek, hogy a licenciaadót megillető, a szerződés tárgyára vonatkozó oltalmat (szabadalmat) — közvetlenül vagy közvetve — kétségbe vonja, megtámadja. Számos nyugati ország bírói gyakorlatában megfigyelhető tendencia az ilyen megnemtámadási klauzulák érvénytelennek minősítése és — erős valószínűséggel — a magyar jog alapján is semmisnek kell tekintenünk ezeket a kikötéseket.

Szokásos még szabályozni a licenciaszerződésekben a szerződés hatályba lépésének, hatályának a feltételeit, az esetleges meghosszabbítás vagy éppen a — rendes vagy azonnali hatályú — felmondás lehetőségeit, a szerződés lejárta utáni kapcsolat szabályait (pl. a szerződés megszűnése időpontjában már legyártott termékek forgalmazási lehetőségeit stb.). Szolgálati találmányok hasznosítására kötött licenciaszerződések esetén nem ritka, hogy a feltalálókat megillető díjazás kötelezettségét a licenciavevő átvállalja.

Nem szorosan a licenciaszerződések szokásos feltételeinek minősülnek, de a felek érdekközösségét, szorosabb együttműködését hasznosan szolgálhatják az olyan kikötések, amelyek a termelés (anyag, gép, műszer stb. szállítása, kölcsönzése) vagy a forgalmazás-marketing (közös reklám, vevőszolgálat, piackutatás stb.) terén létrehozandó kooperációra vonatkoznak. (A licenciaszerződés mintáját a 7. sz. Függelék tartalmazza.)

186