F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)

Első rész - VI. Kutatási-fejlesztési szerződések; licencia- és know-how-forgalom

4. A nemzetközi szerződések sajátosságai

Kutatási és licenciaszerződéseknek külföldi féllel történő megkötése esetén néhány olyan körülményre kell figyelni, amelyek a belföldi partnerek között létrejött szerződések feltételeihez képest sajátos feltételek rögzítését indokolják.

Ezek a szerződések külkereskedelmi szerződéseknek minősülnek, ezért a szerződést kötő magyar szervezetnek — állandó vagy eseti — külkereskedelmi jogosultsággal kell rendelkeznie. (Bizonyos kivételt jelent a kooperációs és szakosítási (ide értve a kutatási kooperációs szerződéseket is) szerződések köre, ahol — önállóan ugyan nem, de külkereskedelmi jogosultsággal rendelkező vállalattal együtt — olyan magyar szervezet is köthet érvényesen nemzetközi szerződést, amelynek egyébként külkereskedelmi jogosultsága nincs.) Ilyen jogosultság hiányában a külföldi féllel közvetlenül a külkereskedelmi vállalat szerződik, míg a belföldi leendő partner és a külkereskedelmi vállalat kapcsolatát rendszerint bizományi (esetleg társasági) szerződés szabályozza. Ennek során a megbízónak elő kell írnia a külföldivel megkötendő szerződés általa lényegesnek ítélt feltételeit.

Külföldivel kötött szerződés esetén nem csupán a külkereskedelmi jogosultság az alapvető feltétel. A konkrét szerződés is hatósági (külkereskedelmi miniszteri) jóváhagyást igényel, csak ettől az engedélytől függően léphet hatályba. Az engedélyezési eljárást (elsősorban a licenciaszerződések vonatkozásában) részletesen szabályozzák, aminek során pl. a honvédelmi érdekből indokolt exportellenőrzés feltételeit is kellően biztosítják. Az ilyen szerződések a fentiek értelmében nem a felek aláírásával léphetnek hatályba, hanem a hatósági jóváhagyás megadásával. Az engedély megadásáig függő helyzet jön létre, ezért a felek megfelelő kötöttségét és a hatályba lépés feltételeinek egyértelmű meghatározását gondosan rögzíteni kell.

Bár a nemzetközi magánjog kapcsolóelvei is adnak eligazítást arra vonatkozóan, hogy vita esetén milyen jogrendszer előírásait kell a kérdéses szerződésre alkalmazni (pl. a licenciaadó hazai jogát), itt is fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a feleket általában megilleti a jogválasztás lehetősége, ezért kívánatos a szerződésben pontosan rögzíteni, jogvita esetén melyik állam joga az ún. alkalmazandó jog (tipikus esetben ez nem a felek valamelyikének hazai joga, hanem harmadik országé).

Ugyancsak hasonlóan más külkereskedelmi ügyletekhez, célszerű ezeknek a szerződéseknek az esetén is — a rendes bírósági eljárás mellőzésével — a választottbírósági eljárás kikötése az esetleges jogviták elbírálására.

Végül fel kell hívni a figyelmet arra a körülményre is, hogy számos országban (vagy regionális közösségben) szigorú szabályok tilalmazzák a monopolhelyzetek kialakulását. Tekintettel arra, hogy pl. a kizárólagos licenciaszerződés ilyen monopolhelyzet kialakítására alkalmas, fennáll annak a veszélye, hogy az adott szerződést érvénytelennek minősítik. Ennek kivédéséhez gondos előzetes tájékozódás, esetleg az illetékes hatóságok előzetes állásfoglalásának a megszerzése szükséges.

187