F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)

Első rész - VI. Kutatási-fejlesztési szerződések; licencia- és know-how-forgalom

Fokozottan mutatkozik a kutatási kockázat a kártérítési felelősség tekintetében. A szerződésszegéssel okozott kár mértéke rendkívül magas lehet, abból kifolyólag pl., hogy a kutatás csak egy korai szakasza a gazdasági tevékenységnek, s ha a szolgáltatás hibája csak pl. a nagy szériás termelés szakaszában derül ki, a kár összege a kutatás költségeinek a többszöröse is lehet. A felelősség és a kockázat konfliktusának feloldására a gyakorlat tanúsága szerint a legcélszerűbb megoldás a felelősségnek eleve, szerződésben rögzített korlátozása. A hatályos magyar szabályozás ezt lehetővé is teszi, úgy, hogy a kutató kártérítési kötelezettségét — a megbízási típusú szerződésekben a díj ötven százalékáig, a vállalkozási típusúnál száz százalékáig — korlátozhatóvá teszi.

Rá kell ezzel kapcsolatban mutatni arra is, hogy a kutatási szerződésekre jellemző bizalmi jelleg folytán a szerződésszegési szankciók általában háttérbe szorulnak (pl. a gazdálkodó szervezetek nem kötelesek kötbért kikötni, ez a gyakorlatban nem is szokásos). A szerződéses kutatások sikere inkább a szerződési feltételek olyan kialakításával biztosítható, amely — pl. a célszerű díjazási variánsok alkalmazásával — a szerződő felek érdekközösségét szorosabbra fűzi. (A kutatási szerződés mintáját a 6. sz. Függelék tartalmazza.)

3. A licenciaszerződések

a) A licenciaszerződések jelentősége

A tudomány és a technika specializálódása folytán még a legfejlettebb országok sem törekedhetnek autarchiára, ezért a műszaki fejlesztés fontos módszere a máshol kidolgozott megoldások átvétele, a technológiatranszfer. A nemzetközi tapasztalatok alapján két mozzanatra érdemes ezzel kapcsolatban nyomatékosan felhívni a figyelmet.

A „szellemi termékek” áramlása sokkal dinamikusabban fejlődik, mint a hagyományos áruforgalom, ez a terület tehát mind a kereskedelemnek, mind a műszaki fejlesztésnek igen fontos és korszerű területe. A statisztikai adatok arról tanúskodnak, hogy igen kevés országnak van pozitív licenciaszaldója. A negatív szaldó önmagában nem hátrányos, feltéve, hogy megfelelő mértékű forgalomra épít, illetőleg: hogy az importált technológia gyors adaptálásának és továbbfejlesztésének a feltételei megvannak (Japán).

A szakirodalom megítélése szerint hazánk nemzetközi licenciaforgalma messze elmarad a lehetségestől és a szükségestől. A továbbfejlődésnek különböző jellegű, makro- és mikroszinten megteremtendő feltételei vannak. Néhány szempont ezekkel kapcsolatban:

Az állam feladata olyan gazdaságpolitika megfogalmazása, amely a technológiaáramlást — mint a műszaki fejlesztés szerves és fontos elemét — szorgalmazza; olyan információs bázis megteremtése, amely a hazai fejlesztés és a szellemi import közötti választás tekintetében megalapozott döntést tesz lehetővé; olyan pénzügyi-gazdasági szabályozó rendszer kialakítása, amely — akár közvetett módon, akár közvetlenül (pl. bizonyos preferenciákkal, adó- és vámkedvezményekkel stb.) — elősegíti és ösztönzi a licenciaimport növekedését. Ami a gazdaságpoliti-180