F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)

Első rész - VI. Kutatási-fejlesztési szerződések; licencia- és know-how-forgalom

A kutatási tevékenység immanens velejárója, a bizonytalanság és a kockázat, nem csupán a szerződő felek együttműködésének a szabályozásában játszik szerepet, hanem a szerződésszegések minősítésében és az ezekhez fűződő jogkövetkezmények levonásában is. A hatályos magyar szabályozás ezeket a konzekvenciákat le is vonja.

A szerződés hibás teljesítésének elbírálásakor szinte kizárólag a szerződés feltételeiből indulhatunk ki, a kutatási tevékenységre és eredményre nézve „törvényes” kellékekről, szabványokról stb. aligha beszélhetünk. Ezért is lényeges a szerződési cél, esetleg az alkalmazandó kutatási módszerek pontos és részletes meghatározása, hiszen csak ennek alapulvételével állapítható meg, szerződésszerű-e a kutató szolgáltatása. A vállalkozási típusú kutatási szerződések esetén egyértelműbben állapítható meg, megfelelt-e a szolgáltatás a kikötött feltételeknek, a megbízási típusú szerződések esetében azonban nem könnyű annak megállapítása, kellően gondos és szakszerű volt-e a kutató által kifejtett tevékenység. (Szokásos, hogy a szerződésekben előírják ennek elbírálására pl. szakértő zsűri összehívását vagy vitaülés szervezését stb.) Ha a szolgáltatott eredmény hibás, vagy a kifejtett tevékenység nem kellően gondos és szakszerű, a kutató szavatossággal tartozik. Figyelemmel arra, hogy a kutatási eredménynek mint szellemi alkotásnak a felhasználása esetleg mások jogait sértheti, ún. jogszavatosság is terheli a kutatót.

Szavatosság alapján a megbízó (megrendelő) a Ptk. általános szabályai szerinti jogokat értelemszerűen — a szerződés tárgyának sajátosságaihoz igazodva — érvényesítheti. A kijavítás pl. ebben az esetben további kísérletek elvégzését, más eljárások kidolgozását stb. jelentheti. Az eredmények csökkent értékűsége a díj leszállításához vezethet, a szolgáltatás alkalmatlansága esetén pedig a megbízó elállhat a szerződéstől. (Mindezek a szavatossági jogok természetszerűen elsősorban — ha nem is kizárólagosan — a vállalkozási típusú kutatási szerződés esetén érvényesíthetők.)

A jogszavatosság kérdései árnyalt megközelítést igényelnek. A jogszabály szigorú értelmezése szerint a kutatónak olyan eredményt kell szolgáltatnia, amelynek felhasználását harmadik személy joga nem korlátozza. Ez azt jelentené, hogy minden kutatónak ún. szabadalomtisztasági vizsgálatot kellene végeztetnie, ez pedig a költségek jelentős növekedését eredményezheti. Másrészt nemegyszer az a kutató feladata, hogy korábbi — mások „tulajdonát” képező — megoldásokat fejlesszen tovább, adaptáljon stb. Ilyenkor a továbbfejlesztett megoldás felhasználása feltételezheti az eredeti jogosult hozzájárulását. A jogszabályok összevetése és értelmezése arra a következtetésre vezet, hogy ilyen esetben a kutatót csupán tájékoztatási kötelezettség terheli a harmadik személy jogát illetően. Célszerű mindenesetre, ha a jogszavatossággal összefüggő kérdéseket a szerződés kellő részletességgel rögzíti, s ha pl. a szabadalomtisztasági vizsgálat költségeit a megbízó nem kívánja fedezni, a kutató kötelezettségét arra kell korlátozni, hogy harmadik személyt illető jog létezésére nézve csupán jóhiszemű nyilatkozatot tegyen.

c) Kockázat és felelősség a kutatási szerződésben

179