F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - VI. Kutatási-fejlesztési szerződések; licencia- és know-how-forgalom
VI. Kutatási-fejlesztési szerződések; licencia- és know-howforgalom 1. Szerződések az iparjogvédelem területén A szellemi alkotások, „szellemi termékek” áramlásának hagyományosan a legrugalmasabb, legcélszerűbb csatornáit a különböző szerződések teremtik meg. A szerződéses módszerek alkalmazásának népszerűsége egyre növekszik nem csupán a tőkés országok gyakorlatában és a nemzetközi forgalomban, hanem egyre inkább — a gazdasági reformkoncepciók folytán a piaci viszonyok jelentőségének következetesebb elismerésével összefüggően — a szocialista országok praxisában is. A szerződési gyakorlat fejlődésével nem minden tekintetben tart lépést a jogalkotás. Az iparjogvédelem területéhez kapcsolódó különböző szerződések jogi szabályozása sok esetben hiányzik, vagy csak igen szűkszavú. Ezek a szerződések valóban egyedi, bonyolult szerződések, ezért a részletes szerződési feltételek kimunkálása gondos — számos tényező mérlegelésétől függő, s ezért idő- és szakismeret-igényes — előkészítést kíván. A konkrét feltételek megfogalmazásában, a partnerek érdekeit, érdekösszhangját legjobban tükröző variánsok kiválasztásában a szerződő felek nagyfokú szabadságot élveznek. A magyar polgári jogot jellemző „szerződési szabadság” azt is jelenti, hogy viszonylag kevés a kötelező jellegű előírás, ami a szerződések tartalmának alakításakor megköti a felek kezét. A gondos szerződéskötéshez az is hozzátartozik, hogy a szerződő felek ne csupán az egyes szerződésfajtákra vonatkozó szabályokra legyenek figyelemmel, hanem arra is, hogy a szabályozás, illetőleg a konkrét szerződés esetleges „hézagai” esetében a Ptk.-ban a szerződések minden fajtájára irányadó szabályok — mint mögöttes jogterület előírásai — is érvényesülnek. Az iparjogvédelem intézményeivel oltalmazott alkotások (vagy árujelzők) létrehozására és elterjesztésére irányuló szerződéseknek a gyakorlatban számos fajtája van. így szerződések szabályozzák alapvetően a szolgálati feltaláló vagy az újító és a jogosult munkáltató kapcsolatát, a díjazás feltételeit. A szoftver tekintetében — figyelemmel annak szerzői alkotásként történő jogi oltalmára — sajátos, a szerzői jogi felhasználási szerződések körébe sorolható fajtákat alkalmaznak. Az egyre sokasodó társasági-társulási formákat létrehozó társasági szerződéseknek sokszor lényeges tartalma az „apportéként bevitt vagy a társasági tevékenység során 173
