F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - V. A szabadalmi információ
amely a szabadalmi dokumentumban kifejtett műszaki megoldásnak megfelelően a már osztályozási jelzetekkel ellátott dokumentumot indexelő kódokkal látja el, hogy ezek további információelemeket jelezzenek. Ilyen elemek lehetnek pl. egy keverék fő alkotói, egy vegyület összetevő csoportjai, egy eljárás vagy szerkezet alkatelemei; végül az indexelő kódok utalhatnak felhasználásokra, alkalmazásokra. Az indexelő kódok az osztályozási jelzetektől csupán abban különböznek, hogy a ferde vonás helyén kettőspontot alkalmaznak, pl.: B 29 K 9:06. A szabadalmi dokumentumok általában kétféle műszaki információt közölnek; az egyik magára a találmányra, az igénypontban körülírt műszaki megoldásra vonatkozik: ez a „találmányi információ”; a másik az igényponttal körülírt találmánynak nem része, de a leírásban szerepel, és a kutató számára fontos műszaki információ, vagy a már osztályozott információt kiegészítő ún. „járulékos információ”. Megkülönböztetésül kettős ferde vonás választja el a „találmányi jelzeteket” a „járulékos információ” jelzeteitől. Az NSZO-t negyvennél több országban alkalmazzák, bár az erre vonatkozó Strasbourgi Egyezményt huszonhét ország írta csak alá. Az OTH sok más országgal együtt 1970 óta alkalmazza az NSZO finomított (csoportmélységig terjedő) jelzeteit szabadalmi dokumentumain. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság szabadalmi dokumentumain az NSZO-jelzet csak második jelzetként, a nemzeti osztályjelzet mellett van feltüntetve. Az OTH az 1916—1970 közötti időszak magyar szabadalmi leírásait átosztályozta az NSZO 1. kiadásának megfelelően, és tárolásuk is e jelzetek szerint történik. A bécsi INPADOC-nál közel áll a befejezéshez az ún. CAPRI-rendszer (Computerized Administration of Patent Documents Reclassified According IPC), melynek keretében 1920-ig visszamenőleg átosztályozzák az NSZO-ra az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Japán, az NSZK (és az egykori Németország), Svájc és a Szovjetunió szabadalmait. Szabadalmi dokumentumok feldolgozása: kivonatok A szabadalmi dokumentumok feldolgozásának általában az a célja, hogy a találmányok lényegének, legfontosabb tartalmi jellemzőinek gyorsabb megismerését tegye lehetővé mind a legfrissebb szabadalmak iránt érdeklődők, mind a retrospektív szabadalomkutatást folytatók számára. Ezt a célt kívánja szolgálni az a mind szélesebb körben terjedő szabadalmi hatósági gyakorlat is, amely magától a bejelentőtől követeli meg a szabadalmi leírás kivonatának az elkészítését, és amelynek eredményeképp a szabadalmi dokumentumok címoldalán a bibliográfiai adatok és adott esetben a főábra mellett a kivonat is helyet kap. Az ilyen kivonatok jobbára nemzeti előírásokat elégítenek ki, így szerkezetükben és terjedelmükben egyaránt meglehetősen különböznek egymástól országonként. A Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) információs bizottságában és a KGST-tagországok találmányi hivatalai közötti együttműködés keretében is megfogalmaztak olyan általános irányelveket, amelyekkel az országok szélesebb körére kiterjedő egységesítést kívánnak elérni a kivonatkészítésben. 157
