F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)

Első rész - V. A szabadalmi információ

ben, mivel tágabb fogalmakat ölelnek fel; az ilyen fogalmak körébe tartozó műszaki megoldások funkcionális vagy konstrukciós jellemzői egynél több felhasználási helyre is alkalmazhatók. Ilyen funkcióra orientált hely például a szabályzó vagy vezérlő rendszerek, az impulzustechnika és a szerves kémia helye.

Az NSZO hierarchikus rendszer, amelynek szintjei felülről lefelé haladva: szekciók — osztályok — alosztályok — fő- és alcsoportok. A nyolc szekciót betűk jelölik, azaz:

A szekció Közszükségleti cikkek

B szekció Alakítási műveletek; szállítás

C szekció Vegyészet és kohászat

D szekció Textil és papír

E szekció Helyhez kötött létesítmények

F szekció Gépészet; világítás; fűtés; fegyverek; robbantás G szekció Műszerek; számítógépek; nukleáris technika H szekció Elektromosság

A szekciókon belül az osztályok számmal vannak jelölve, pl.:

B 60 Járművek általában

Az alosztályok megkülönböztető jele az osztály jele melletti betű, pl.:

B 60 V Légpárnás járművek

Az alosztálycímek az alosztály által felölelt műszaki tárgyköröket körvonalazzák, és a lehetőséghez képest meg is határozzák az odatartozó objektumokat.

Minden alosztály főcsoportokra tagolódik, melyeket egy-, két- vagy háromjegyű (többnyire páratlan) szám, ferde vonás és két zérus jelez, pl.:

F 16 F 1/100 Rugók

A főcsoportok többsége alcsoportokra tagolódik, amelyek a főcsoport alá hierarchikusan rendeződnek. Jelölésük a főcsoportétól a ferde vonás utáni (többnyire páros) számokban különbözik, pl.: F 16 F 1/10 spirálrugók síkban fekvő tekercseléssel. Az alcsoport szövegrésze előtt egy vagy több pontot tüntet fel az osztálymutató a hierarchia szintjének jelölésére. Minden egyes alcsoport alá van rendelve a fölötte legközelebb álló, nála eggyel kevesebb ponttal jelölt csoportnak.

Sok esetben az osztály, alosztály vagy csoport címét követően zárójelbe téve utalás található, amely korlátozást vagy előnyben részesítést ír elő, vagy rokon objektumnak megfelelő helyet jelöl ki.

Az NSZO váza — alosztály szintig terjedő kidolgozása — már 1954-ben készen állt, jelzéseit ettől kezdve számos szabadalmi hatóság alkalmazta dokumentumain. A teljes — alcsoportokig finomított — NSZO általános alkalmazása 1970-től indult meg. Ötévenkénti felülvizsgálata alapján 1974-ben, 1979-ben, 1984-ben jelent meg 2., 3., illetve 4. kiadása angol és francia nyelven.

Az 1. kiadás 607 alosztályból, 5884 főcsoportból, 40 225 alcsoportból állt; a 4. kiadás húsz alszekciót, 118 osztályt, 618 alosztályt és összesen több mint 58 ezer csoportot foglal magába. A változások nem csupán új csoportok beiktatásából álltak, hanem helyenként teljes alosztályok felépítése is megváltozott.

Elvi jelentőségű változást mindazonáltal csak a 4. kiadás hozott az ún. hibrid rendszerek bevezetésével. A hibrid rendszer (az NSZO része) olyan rendszer,

156