F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - IV. A találmányok oltalma külföldön és az ezzel összefüggő nemzetközi együttműködés
A külföldön való szabadalmazásnak természetesen nemcsak közvetlen anyagi szempontból van jelentősége; a szabadalom jó „ajánlólevél” lehet a külföldi kooperációkban, a reklám- és marketingtevékenységben mint a műszaki presztízst (goodwillt) növelő, esetenként a tudományos prioritást is rögzítő, a kutató-fejlesztő tevékenység színvonalát, eredményeit tükröző eszköz. 3. A szabadalmazás lehetőségei Azt a kérdést, hogy mi helyezhető külföldön szabadalmi oltalom alá, az egyes országok nemzeti szabadalmi törvényei határozzák meg a szabadalmazható találmány kritériumainak a rögzítésével. Minthogy a szabadalmi rendszer — mint korábban utaltunk rá — alapvetően a szellemi eredmény gazdasági értékesíthetőségén, materiális elsajátíthatóságán nyugszik, ez egyben körül is határolja a szellemi alkotásoknak azt a körét, amelyet ez a rendszer fel tud ölelni. A jogi oltalom formájának ez a gazdasági meghatározottsága ugyanis azt jelenti, hogy a szabadalom mint a találmány tárgyára vonatkozó árutermelési és áruforgalmi kizárólagos jog elvben is csak olyan szellemi eredményekre terjeszthető ki, amelyek az árutermelés folyamatával függnek össze, termelési (áru-) potenciált képviselnek, valamilyen módon áruban inkorporálódnak, annak szellemi tartalmát adják. A találmány jogi célokra redukált fogalma azonban a műszaki-tudományos fejlődéssel párhuzamosan táguló tendenciát mutat (a mechanika felől a kémia és a biológia irányába), mivel ezen a jogterületen a legszorosabb az összefüggés a termelőerők és — a szabályozás tárgya — a termelési viszonyok között. A találmány materializált formájának tehát a jogi védelem adott formája mellett árunak vagy árutermelő eljárásnak kell lennie. E követelményt a szabadalmi törvények alapvetően két formában fejezik ki. Az európai szabadalmi törvényekre az elvontabb meghatározás, másokra — pl. az USA szabadalmi törvényére — a konkrétabb megjelölés a jellemző. (Az elsőben a deduktív jogászi gondolkodás, a másodikban inkább az induktív műszaki gondolkodás tükröződik.) A legelterjedtebb „elvont” meghatározás szerint: szabadalmazhatok az iparilag alkalmazható, új és feltalálói tevékenységen alapuló találmányok (PCT, nyugateurópai országok, Brazília, Japán, Kína stb.). Az észak-európai országok szabadalmi törvényeiben az említett kritériumok között a feltalálói tevékenység helyett inkább a ,,lényeges különbözőség” követelményét hangsúlyozzák (Svédország, Norvégia, Finnország, valamint „északi hatásra” a szovjet jogban is). A KGST-tagországok találmányi törvényeiben viszont az említett kritériumok között nagyobb súllyal szerepel a műszaki megoldás haladójellegének, pozitív hatásának, hasznosságának a követelménye. A találmány vagy a műszaki megoldás elvont fogalmára való utalás helyett az USA szabadalmi törvénye a konkrétabb módszert alkalmazza: a találmányt annak tárgyával, materializálódott formájával — tehát a legfelső strukturális szinten — határozza meg. Ezek szerint szabadalmat bármilyen új és hasznos eljárásra, gépre, 128
