F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - IV. A találmányok oltalma külföldön és az ezzel összefüggő nemzetközi együttműködés
gyártmányra vagy anyagösszetételre, illetőleg ezek bármilyen új és hasznos javítására engedélyeznek, ha az nem nyilvánvaló (nem kézenfekvő). A szabadalmi törvényekben a találmány (megoldás, alkotás) követelményében, illetve tárgyának konkrét megjelölésében (pl. gép) jut kifejeződésre, hogy szellemi eredményről van szó (ezáltal elhatárolódik a természetben már létező tárgyaktól, pl. a természeti anyagoktól), másrészt: hogy ez a szellemi eredmény befejezett modellt, mintát, rendszert (cél-eszköz összefüggést) tartalmaz (e követelményeknek nem felel meg a puszta ötlet, a problémafelvetés, a feladat- illetve a célkitűzés). Az ipari (gyakorlati) alkalmazhatóság követelménye kifejezi a találmány alkalmazott jellegét, céljának a gyakorlati szférába tartozását (e követelménynek nem tesznek eleget pl. a tudományos elméletek, felfedezések, matematikai eljárások, képletek), másrészt megkívánja a megoldás gyakorlati megvalósíthatóságát ismételhető módon (e követelményt nem elégítik ki a természeti törvényeknek ellentmondó örökmozgók, továbbá az egyedi megoldások). A gyakorlatban alkalmazható alkotások köréből általában a műszaki jelleg követelménye révén kirekesztődnek az olyan alkotások, amelyek nem tartoznak a termelés szférájába, és nem eredményeznek anyagi terméket vagy hatást. Ide tartoznak pl. az orvosi, pedagógiai, edzési módszerek, pénzügyi, számviteli, kereskedelmi eljárások, játékszabályok, az ezekkel összefüggő termékek (orvosi műszer, oktatástechnikai, sporteszköz stb.) azonban szabadalmazhatok. A modern tudomány eredményességének feltételei: a különböző kutatási (ellenőrzési, megfigyelési, mérési, analitikai, vizsgálati stb.) módszerek és az ezek gyakorlásához szükséges laboratóriumi műszerek, eszközök. Ez utóbbiak szabadalmazását mindenütt megengedik, mivel ezek tárgyi formában megjelenő áruk, a termeléshez nem kapcsolódó kutatási módszerek azonban mint „szellemi műveletek”, a különféle táblázatok pedig mint „kinyomtatott anyagok” — tehát csak szellemi vagy csak információs formában megjelenő, de áruban nem tárgyiasuló szellemi alkotások — nem szabadalmazhatok. A gyakorlatban (iparilag) alkalmazható és műszaki jellegű találmányok szabadalmazhatóságának feltételei: az újdonság, egyes országokban a hasznosság (haladó jelleg, pozitív hatás) és a feltalálói tevékenység (nem nyilvánvalóság, lényeges különbözőség). Az újdonság követelménye azt fejezi ki, hogy a találmánynak többletinformációnak kell lennie a technika állásához (Stand der Technik, prior art) képest. A technika állásához tartoznak általában az elsőbbség napjáig bárhol a világon, bármilyen úton, szakember által hasznosítható mértékben nyilvánossá váló ismeretek, valamint az azonos tárgyú korábbi elsőbbségű szabadalmi bejelentések. A technika állásához tartoznak, tehát újdonságrontónak minősülnek általában a feltaláló ún. önpublikációi is. Egyes országokban azonban ez alól vannak kivételek, és meghatározott türelmi időn belül való bejelentés esetén a korábbi közlemény újdonságrontó hatása nem érvényesül. A WIPO keretében folyó szabadalomjogi összehangolás keretében az egyik törekvés ennek a türelmi időnek az egyezményes elfogadtatása; ez enyhítené a kuta129
