F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)

Első rész - IV. A találmányok oltalma külföldön és az ezzel összefüggő nemzetközi együttműködés

Európai Gazdasági Közösség (Közös Piac) és a KGST keretében létrejött nemzetközi szabadalmi, találmányi egyezmények.

Az államközi egyezmények mellett a nemzetközi gazdasági és tudományosműszaki együttműködés során mutatkozó találmányi-szabadalmi kérdések rendezésében fontos szerepet játszanak a vállalatok, intézetek között kötött nemzetközi együttműködési megállapodások is.

A fentiek alapján a kialakult nemzetközi szabadalomjogi struktúra alapvető vonásai a következők:

— A szabadalmi védelem döntően továbbra is az egyes nemzeti jogszabályokon alapul (nemzetközi magánjogilag az ún. ,,lex loci protectionis” érvényesül, azaz a territorialitás és függetlenség elve). Ennek értelmében a szabadalmat meg kell szerezni minden országban, ahol a találmányok védelmére szükség van. Az engedélyezett szabadalmak jogi sorsa (megléte, érvénye, megszűnése) egymástól független.

— Az alapvetően nemzeti alapokon nyugvó, területileg korlátozott, független szabadalmi rendszerek az egyenlő elbánás csaknem univerzális elve értelmében teljesen nyitottak, elérhetők, „használhatók” diszkrimináció nélkül a többi ország bejelentői által is, és így az egyes országok nemzeti piacain a belföldi és a külföldi versenytársak tevékenységének iparjogvédelmi feltételei kiegyenlítettek.

— Az uniós elsőbbség biztosításával nemzetközi „versenykényszer” alakul ki nemcsak a hazai, hanem az összes többi országban dolgozó kutató-fejlesztő között is. Az uniós elsőbbség elve ugyanis jogilag megerősíti a gazdasági versenyben elért előnyt, és a „lemaradt” versenytársak számára kizárja a kettős szabadalmazás tilalma értelmében azt, hogy azonos, de későbbi elsőbbségű találmányaikra szabadalmi oltalmat kapjanak.

— A szabadalmi vizsgálat terén folyó nemzetközi együttműködés megkönnyíti, gyorsabbá és megalapozottabbá teszi egy-egy találmány több országban való szabadalmazását.

A találmányok külföldi szabadalmazásának indoka a leggyakrabban az, hogy a találmányon alapuló termék exportját kívánják védeni a célpiacon, illetve azt szeretnék megakadályozni, hogy a versenytárs Vállalat hasonló terméket gyártson vagy forgalmazzon. A külföldi szabadalom tehát mint árutermelői és áruforgalmi monopoljog elsősorban fontos piacvédelmi (piacszerző, -megtartó és -fejlesztő) eszköz, amely az adott termék vonatkozásában a konkurencia visszaszorításával extrapofitot biztosító „áralakító hatalom” realizálását teszi lehetővé. Az export védelme mellett egyre nagyobb jelentősége van a kizárólagos gyártási jog helyi gyakorlásának is, ami elsősorban vegyes, külföldi-magyar vállalatok, illeve külföldön alapított leányvállalatok létesítésekor előnyös. A találmányon alapuló termék piacvédelmén kívül a külföldi szabadalom megszerzésének indoka lehet még a szellemi exportra, illetve a licenciaeladásra való törekvés olyan találmányok esetében, amelyek áruformában való értékesítése a jogosult lehetőségeit meghaladja, vagy nem gazdaságos; illetve: amelyek esetében a szabadalmi oltalom a találmány know-how-ként való kezelésénél előnyösebb, mert jobban növeli a találmány forgalomképességét (csereértékét).

127