F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - III. A szabadalmi oltalom tárgya
időtartama alatt bekövetkezhettek olyan tények (pl. bitorlás), amelyek miatt a megsemmisítési eljárás kezdeményezése indokolt. Ilyen esetben az OTH természetesen ugyanúgy lefolytatja az eljárást, mint „élő” szabadalmak esetén. 3. A nemleges megállapítási eljárás A termelést korszerűsítő új gyártmányt vagy eljárást meghonosító árutermelő az új műszaki megoldás hasznosításával szabadalombitorlást követhet el. Ennek elkerülésére az árutermelőnek fel kell kutatnia azokat az érvényes szabadalmakat, amelyek az adott szakterületen tevékenységét korlátozzák. Ha a hasznosított megoldáshoz közel álló szabadalmat talál, és a szabadalmi lajstromból meggyőződik annak érvényességéről, akkor jogi helyzetének tisztázása céljából nemleges megállapítási eljárást kezdeményezhet. A nemleges megállapítási eljárás rendeltetése tehát az, hogy az árutermelő — pl. a termelés tervezésekor, műszaki fejlesztés, termékmegválasztás idején — tisztázhassa saját jogi helyzetét, biztonságot szerezzen a gyártmányra (eljárására) ki nem terjedő, de közel álló szabadalmakkal szemben, és így bizonyíthassa termékének szabadalomtisztaságát, meggyőződhessen arról, hogy a tervezett vagy jelenlegi gyártása más jogaiba ütközik-e, és saját elhatározásából elkerülje vagy megszüntesse azt a cselekményt, amely miatt a bitorlásra megállapított jogkövetkezmények őt sújtanák. Aki attól tart, hogy ellene szabadalombitorlás miatt eljárást indítanak, az eljárás megindításáig kérheti annak megállapítását, hogy az általa előállított vagy előállítandó termék, illetve alkalmazott vagy alkalmazandó eljárás nem ütközik valamely általa megjelölt szabadalomba. A fenti megállapítást figyelembe véve tehát a nemleges megállapítási eljárásra akkor kerülhet sor, ha a kérelmező nem azonos a szabadalmassal. Gyakori eset, hogy szolgálati találmányok esetében a szabadalmas, aki egyúttal a munkáltató is, a feltalálóval szemben díjfizetési kötelezettségét nem akarja teljesíteni, és ezért nemleges megállapítást kér. Könnyen belátható, hogy ebben az esetben a szabadalmas (munkáltató) saját szabadalmát nem tudja bitorolni, és ennek következtében saját szabadalma alapján ellene szabadalombitorlási eljárást nem kezdeményezhetnek. Ezért a szabadalmas saját szabadalma ellen nem kérhet nemleges megállapítást. Gyakran előfordul olyan eset is, hogy egy szabadalom hasznosítása során a szabadalmas és a között a vállalat között, amely a hasznosításra jogot nyert (a szabadalmas és a hasznosító licencszerződést kötött), nézeteltérés támad. A szerződés felbontásától tartva a vállalat kéri a hasznosított megoldás tekintetében a nemleges megállapítást. Ilyen esetben felmerül az a kérdés, hogy az eljárásnak van-e jogalapja. Indítható-e eljárás, ha felek között hasznosítási megállapodás van. így a hasznosító nem is bitorolhat, márpedig nemleges megállapítást csak az kérhet, aki ellene indítandó bitorlási keresettől tart. A kérdésre válaszolva megállapíthatjuk, hogy példánk esetében a kérelmező jogszabályban biztosított jogával él, ha nemleges megállapítást kér. Ugyanis elég, ha a kérelmező tart a bitorlási eljárástól. A 121
