Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 3. 1990-1996 (Budapest, 1998)

II. Szoftver

rendelkezésekre és a Bíróság által feltett kérdésekre tekintettel az Eljáró Tanács válasza az első kérdésre:

1. A bérelszámolási szoftverek általában rendkívül bonyolult termékeknek tekinthetők, bonyolult szoftverek hibátlansága pedig a gyakorlatban nem vélelmezhető. Az egyedi felhasználás, adatok és felhasználói igények speciális egybeesései mindig "egyedi" hibákat hívhatnak elő. Önmagában véve egy szoftver lehet bármilyen színvonalas, jó minőségű, egy adott egyedi felhasználónál (annak szervezeti felépítésétől, méretétől, létszámától, kifizetési jogcímeitől stb. függően) annak egyedi céljaira lehet alkalmazhatatlan. A szóban forgó program mint "Bérügyviteli és SZJA elszámolási rendszer" önmagában véve (a munkajogi, társadalombiztosítási, adójogi stb. előírásokhoz mérten) megfelelő volt, de a konkrét vevőnél nem volt használható. A szóban forgó program ugyanis a konkrét felhasználónál (a felperesnél) csak adaptáció után lett volna használható. Az adaptáció szokásos, egyszerű esetben a szoftver "paraméterezését", bonyolultabb esetekben a program kiegészítését, módosítását jelenti. Ugyanakkor peres felek a szükséges adaptáció mértékéről és módjáról szűkszavú, "Szerzői jogdíj szerződésinek nevezett megállapodásukban egyáltalán nem rendelkeztek. Kivánatos és elvárható lett volna viszont, hogy a felhasználó által utólag (1991. augusztus 7-én) közölt hibák és hiányosságok mint előre kikötött szerződéses követelmények kerültek volna a szerződésbe. A szerződésben kikötött szerzői jogdíj mértéke - ami megfelel az 1990-es keresleti és kínálati, azaz piaci viszonyoknak - arra enged következtetni, hogy az nem foglalt magában nagymértékű adaptációt.

2. Az 1. pontban kifejtettekből logikusan következik, hogy a felperes által utólag közölt hibák és hiányosságok - egyedi felhasználói igények és követelmények érvényesítése és a program adaptációjának elmaradása folytán - az átadáskor fennálltak és ez akadályozta meg a program rendeltetésszerű használatát.

A feltett kérdésekre adott válaszokból kitűnik, hogy a peres felek jogvitája önmagában az Szjt. alapján nem dönthető el. A mögöttes jogként felhívott Ptk. rendelkezésekkel kapcsolatban pedig - anélkül, hogy az Eljáró Tanács ezekben állást foglalna - az alábbi kérdések fogalmazódtak meg:

a) A 205.§ (3) bek. alapján kérdéses, hogy a felhasználó kellő körültekintéssel járt-e el, amikor mint költségvetési intézmény olyan szoftvert vásárolt, amely általában bérszámfejtésre, különösen pedig gazdálkodó szervezetek bérszámfejtésére készült, a szerzők pedig

59