Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 3. 1990-1996 (Budapest, 1998)
V. Szerzői jogbitorlás
A Bíróság a felperes kereseti kérelmét alaposnak találta a következők szerint: A Bíróság a felperesi igény jogalapjának elbírálásánál a szerző és jogutódja végintézkedésének tartalmából indult ki. Tóth Menyhért festőművész halála után jogutódja özvegye lett a felperes által is csatolt, a beszerzett közjegyzői iratok és határozatok tartalma szerint. A jogutód végintézkedésében azt az akaratát nyilvánította ki, hogy a reá hagyott és még tulajdonában lévő műalkotások tulajdonosa a Magyar Állam legyen, és azok közgyűjteményben nyerjenek elhelyezést. A Magyar Államnak mint örökösnek meghagyta, hogy gondoskodjon Tóth Menyhért életművének bemutatásáról. Az alperes által becsatolt iratok szerint a hagyatékot gondozó Bács-Kiskun Megyei Tanács Megyei Múzeuma külön együttműködési megállapodást is kötött az életmű kiadását eszközlő alperessel, amelyben meghatározták, hogy a megállapodást kötő felek milyen kötelezettségek teljesítését vállalják. Azt is leszögezték, hogy a kiadvány közös kiadású, benne a Megyei Tanács támogatásának a ténye is feltüntetésre kerül. Ezek alapján megállapítható egyrészt, hogy a végrendeleti meghagyásban foglaltaknak az életművet gondozó szerv eleget kíván tenni a közös kiadvány megjelentetésével, másrészt az is, hogy az írásbeli hozzájárulás megtörtént az alkotások bemutatásához. A Szjt. 13.§ (1) bekezdésének rendelkezése szerint a mű bármilyen felhasználásához a szerző hozzájárulása szükséges. A (2) bekezdésben írtak szerint pedig a szerző halála után a hozzájárulás joga a szerző jogutódját illeti meg. A perbeli esetben a végrendeleti meghagyás alapján az életmű bemutatása a Bács-Kiskun Megyei Tanács joga és kötelezettsége is volt egyben. Mindebből következően pedig a közgyűjteményben lévő műveknek a kiadványban történő bemutatása jogszerű felhasználás volt, amiért az alperessel szemben a Bíróság a Szjt. 53.§ (2) bekezdésében írt bírság alkalmazását alaptalannak találta. A végintézkedő szerzői jogörökös halála esetére úgy rendelkezett továbbá, hogy a felperes örökölje - többek között - a Tóth Menyhért utáni szerzői jogokat. A végrendeletben kinyilvánított végakaratnak megfelelően az alkotások felhasználása, nyilvánosságra hozatala után a szerzőt megillető vagyoni jogok, amelyeket a felperes e perben érvényesít, a felperest illették meg. A Szjt. 13.§ (3) bekezdése alapján a szerzőt vagy jogutódját a mű felhasználása ellenében díjazás illeti meg, amelyről csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le. Miután a végrendeleti meghagyás szerint az életmű bemutatása a hagyaték gondozásával megbízott szerv kötelezettsége, de a szerzői jogokat nem 136
