Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 2. 1978-1989 (Budapest, 1991)
VI. Szabad felhasználás
A Bíróság második kérésére a Testület válasza a következő: — a két rajz között azonos stílusjegyek nincsennek, a felperes rajza kifejezetten impresszionisztikus, jellemző rá a laza vonalkezelés, részletekbe nem bocsátkozik, következésképpen nem pszichológizáló (ez egyébként stílusából következik), a vonalak nem követik a formát, az egész rajz a látvány által keltett pillanatnyi benyomásokra épül. II. r. alperes rajza szárazabb, konkrétabban fogalmazott. Forma alakítása határozottabb, formai eszközei a pszichikum hangsúlyozására használja. Az eltérő stílusjegyek szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a két rajz más eszközökkel készült, illetve, hogy a felperes vastag grafittal, az alperes pedig tollal rajzolt. A Bíróság a felperes keresetét elutasította. A felperes és az alperes perbeli karikatúrái között hasonlóság is van, ami több okra vezethető vissza: Az arckép (portré) karikírozott jellegű ábrázolásánál természetes és alapvető követelmény az, hogy a rajz hasonlítson a modellhez, elsősorban akkor ha ismert személyekről van szó. Erre a perbeli karikatúrák megalkotásánál is mindkét grafikusművész törekedett. A karikatúra fogalmából következően egyes jellemvonásokat eltúlzottan emel ki (a karikatúra szónak ez elsősorban az etimológiai jelentése is). Ez azzal a következménnyel is jár, hogy az azonos személyekről, különböző rajzolók által készített karikatúrákban az eltúlzottan kiemelt arcvonások a hasonlóság irányába hatnak. A konkrét esetben a két arckép szemhunyorítása rendkívül hasonló, azonos a hajviselet módja, a modell beállítása is, de az alperes rajzán az arckifejezés élesebb. Ezt főleg azzal éri el, hogy az ábrázolt személy állát kisebbre, hegyesebbre rajzolta. A két rajzon szereplő egyes részletek azonossága illetve hasonlósága nem eredményezi az arckifejezés azonosságát, beleértve a mosolyt is. Az arckép beállítási módja pedig nem jelent lényeges ismérvet az azonosság eldöntése szempontjából. Az eltérő stílusjegyek szempontjából nincsen jelentősége annak, hogy a két rajz más eszközökkel készült, a felperes vastag grafittal, az alperes pedig tollal rajzolt. A Bíróság által megállapított tényállásnak a két rajz művészeti szempontból való elemzésével összefüggő részét a bíróság a Szerzői Jogi Szakértő Testület kiegészített szakvéleményének a mérlegelése alapján állapította meg. A szakvéleményt lényegében elfogadta, és nem alkalmas ennek megdöntésére a felperes által F/18/1. alatt becsatolt magánszakértői vélemény. Ezzel kapcsolatban a bíróság ezért csak megjegyzi, hogy a magánszakértő is — a két rajz közötti hasonlóság kiemelése mellett — szintén határozottan megállapítja a lényeges stílusbeli eltéréseket. Az 1969. évi III. tv. (Szjt.) 17. §-ának (3) bekezdése értelmében új önálló mű alkotásához idegen mű felhasználható, ez a jog azonban nem terjed ki az idegen mű átdolgozására színpad, film, rádió vagy televízió céljára, valamint az azonos műfajban történő átdolgozásra. Az ügy elbírálásánál figyelembe kellett venni azt is, 93
