Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 2. 1978-1989 (Budapest, 1991)
V. A szerzői jog megsértése
1. Jogosulatlan másodlagos felhasználás özv. F. I. felperes — P. Filmstúdió alperes A szerzőt (jogutódját) a másodlagos, ún. „merchandising” felhasználási tevékenység után is szerzői jogdíj illeti meg. Az 1979. szeptember 7-én megkötött megfilmesítési szerződés alapján az alperes csak arra szerzett jogosultságot, hogy Fekete István ,,VUK” c. regényét megfilmesítse, a filmet területi korlátozás nélkül terjessze, nyilvánosan előadja, és a filmet más nyelvű felirattal, vagy (szinkronizált) hanggal ellássa. (Szjt. 42. §-ának (1) bekezdése). A megfilmesítési szerződések feltételeiről és a szerzők díjazásáról szóló 12/1970. (VI. 30.) MM sz. r. 4. §-ának rendelkezései — így különösen a filmhez felhasznált műnek a filmmel kapcsolatos propaganda céljára való felhasználása — sem értelmezhető akként, hogy a megfilmesítési szerződés alapján a felhasználó jogot szerez a filmben felhasznált művek önálló nyereségforrást jelentő felhasználására. A film sikerét vagyoni haszon szerzésére felhasználó ilyen tevékenység a filmgyárat csak abban az esetben illeti meg, ha az ún. másodlagos felhasználásra — díjazás ellenében — a szerzőkkel külön szerződést köt. (Szjt. 41. §-ának (3) bekezdése). A rajzfilm állatfiguráinak különböző termékeken való megjelenítésére az alperes díjazás ellenében szerződést kötött D. A-val, aki a filmalkotás rendezője, az állatfigurák tervezője, és a forgatókönyv egyik szerzője volt. A filmben domináló képi megjelenítés a regénybeli történet által kapott tartalmat. D. A. által megrajzolt állatfigurák a regény szereplőinek jellemét, sajátos egyéniségét jelenítik meg, az állatfigurákat, és magát a filmet a hozzájuk kapcsolódó történet tette rendkívül népszerűvé. Az elsőfokú bíróság a Szerzői Jogi Szakértő Testület szakértői véleménye alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a megfilmesítési szerződés alapján létrejött műnek F. I. és D. A. szerzőtársai. Ezt a tényt az alperes sem vitatta. A filmalkotásban D. A. több síkon fejtett ki alkotó tevékenységet, ezért az Szjt. 5. §-ának (1) bekezdése alapján a szerzői jog őt nagyobb arányban illeti meg, mint F. I.-t. A szerzőtársi jogviszony következménye, hogy a szerzőtársak (illetve jogutódaik) a művel csak együttesen rendelkezhetnek, és csak az egyik szerzőtárs hozzájárulása alapján a felhasználó nem szerez jogosultságot a mű hasznosítására. A kifejtettekből az következik, hogy F. I. jogutódjának hozzájárulása nélkül az alperes nem volt jogosult az ún. merchandising tevékenység folytatására. Az elsőfokú bíróság ezért megalapozottan állapította meg, hogy az alperes az Szjt. 13. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megszegésével jogsértést követett el, és a felperes jogosult volt az Szjt. 52. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján ennek bírói megállapítását kérni. (...) 59 Ü.i. sz.: 1/1985. 2.P.22.565/1983. Pf.IV.21.138/1985.
