Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 2. 1978-1989 (Budapest, 1991)
IV. A szerkesztő
A Bíróság végzésében arra kérte a Szakértő Testületet, szakvéleményében állapítsa meg a mű kéziratának terjedelmét és nyilatkozzon, hogy alkalmas-e az összeállítás arra, hogy a szerző életművét egy olyan jellemző gondolati tartalom kapcsán mutassa be, amely sajátosan világít rá a szerző stílusára, egyéniségére és ennek folytán a gyűjteményes mű önálló szerzői alkotásnak minősül-e. A felperes arra a kérdésre kért választ a testülettől, hogy egyazon szerző műveiből álló válogatás minősülhet-e a Szerzői jogi törvény 5. § (3) bekezdésének hatálya alá tartozó gyűjteményes műnek. 1. A Szakértő Testület a pontos terjedelem megállapításától eltekintett, figyelemmel arra, hogy az egyes művek nem azonos nyomdai tükörrel készültek, ívterjedelmük azonban az eredeti kiadás alapján aggálytalanul megállapítható. 2. A Testület véleménye szerint a Szerzői jogi törvény 5. § (3) bekezdés hatálya alá tartozó gyűjteményes műnek minősülhet az egyazon szerző műveiből álló válogatás is, amennyiben a válogatás maga egyéni, eredeti jellegű. A Testület álláspontja szerint a gyűjteményes mű szerkesztője lehet maga a szerző is. A gyakorlatban erre számos példát találunk, sőt versek és kisebb prózák esetén ez az uralkodó gyakorlat. 3. A Testület abból indult ki, hogy a szerző saját műveinek válogatása során minden esetben megkomponálja a gyűjteményt, kifejezni törekszik a szerkesztés időpontjában — esetleg korábbihoz képest megváltozott felfogását. A Testület megítélése szerint a per tárgyát képező gyűjteményes mű tükröz ilyen egyéni, eredeti koncepciót. Ennek alátámasztására a Testület az alábbiakra mutat rá: — A szerző a válogatás során a korábban megjelent 10 kötete közül csak 5-ből merített. Bár 1960 óta publikál, a válogatás csak az 1968—79 között megjelent művekből válogat. Ezzel is kifejezésre juttatja, hogy művészi fejlődésének csak egy meghatározott szakaszát kívánja bemutatni. — A válogatás nem mechanikusan időrendben történik, hanem egy központi gondolat köré csoportosítva, aminek mintegy tartó oszlopául szolgál — a kötet címében is kiemelt — ,,A cirkuszban” c. novella. A művek sorrendje, egymásra épülve az író felfogásának azt a fejlődését illusztrálja, amely a kissé túlzottan anekdotikus-szociologikus megközelítésből az elmélyültebb, az egyéni, a megszenvedett sors bemutatására törekszik. Ezt a fejlődési irányt tükrözi a válogatás sorrendje is, mert amíg a nyitó mű (Legenda a vonaton) még inkább a közösségi megközelítést domborítja ki, a gyűjtemény befejező műve (Orosz húsvét) pregnásan a szerző jelenlegi, pontosabban a szerkesztéskor vallott felfogás szerint az elmélyültebb emberábrázolásra törekszik. Mindezek alapján a Szakértő Testület meggyőződése, hogy a válogatás — különösen a művek korábbi gyűjteményes kiadásával vetjük össze — új eredeti, egy meghatározott szemléletet kifejező műnek minősül, s ekként mint gyűjteményes mű önálló jogi oltalmat érdemel. 52
