Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 2. 1978-1989 (Budapest, 1991)
III. A közös mű
Az alperes a jogi oltalomra egyébként külön-külön nem alkalmas riportok anyagából, de saját riport anyagából, valamint egyéb, általa feltárt információból olyan művet készített, amely merőben eltérő a közös rádióműsortól, ennélfogva a felperes társszerzőségéről a perbeli alperesi könyvvel kapcsolatban — a tanács véleménye szerint — kellő jogalappal beszélni nem lehet. 4. Az egyes riportok szerzőségének kérdése olyan ténykérdés, ami szakértői módszerekkel az adott esetben nem tisztázható, amennyiben a Bíróság a fent kifejtettek ellenére ennek szükségességét látja, úgy erre a Pp. 206. §-a szerint az eddigi, vagy az esetleges további bizonyítékok mérlegelése alapján lesz lehetőség. Az elsőfokú bíróság az ítéletében megállapította, hogy az alperes szerzői jogát megsértette azáltal, hogy a „Holtbiztos meglepetések” c. rádióműsor anyagát a felperes engedélye nélkül a könyvben közzétette. A Legfelsőbb Bíróság a felperes keresetét teljes egészében elutasította. Az ítélet indoklásában rámutatott: Az Szjt. 4. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerzői jog azt illeti, aki a művet megalkotta (szerző). A könyv megalkotásában csak az alperes vett részt, a felperes annak sem társszerzője sem szerzőtársa. Téves az elsőfokú bíróság ítéletének az az álláspontja, hogy az alperes a könyvben a felek által közösen készített rádióműsort használt fel és mivel erre a rádióműsor másik szerzőjétől — a felperestől — engedélye nem volt, szerzői jogsértés történt. Valójában mind a rádióműsor, mind a könyv önálló szerzői mű. A könyv nem a rádióműsor vagy annak részletének a nyilvánossághoz való közvetítése, átdolgozása, feldolgozása [Szjt. V. 10. § (1) bek.], hanem a felekre nézve önálló szerzői oltalom alatt nem álló — riportok és egyéb tényanyagok sajátos, alkotó jellegű szekesztésével, formába öntésével létrehozott, ezért önálló szezői jogvédelemre alkalmas szerzői mű. A rádióműsor ugyancsak azzal érte el szerzői jogvédelemre alkalmasságát, hogy a rendelkezésre álló tényanyagból alkotó jellegű szekesztéssel műsorrá alakították. A kétféle — alkotó jellegű — szerkesztés egymástól függetlenül történt, az alkotómunka ereményeként merőben eltérő formájú, szekezetű és célkitűzésű szerzői művek jöttek létre. Közömbös ebből a szempontból az, hogy az elsőfokú ítélet indoklásában „nyersanyagának megjelölt, mind a rádióműsorhoz, mind a könyvhöz átvett tényanyag feltárásában, megszerzésében, az is közömbös, hogy ehhez a tevékenységükhöz melyikük, kitől kapott először megbízást, ösztönzést. Az alperes egyébként a könyvben utal is a forrásra: a szöveg tartalmazza azt a tényt, hogy a felhasznált riportok készítése — legalább is részben — a felperessel együtt történt. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletnek a könyv társszerzőségének a megállapításával kapcsolatos, meg nem fellebbezett elutasító rendelkezését nem érintve, a szerzői jogsértésre alapított keresetet is elutasította., és ennyiben az elsőfokú ítéletet megváltoztatta [Pp. 235. § (2) bekezdés]. 42
