Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 2. 1978-1989 (Budapest, 1991)
X. A szerzői jog megsértésének jogkövetkezményei
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. A felperes az ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. Egyetértett az elsőfokú ítélet indoklásának azzal a részével, hogy fogalmilag a M. Rádió is a hangfelvétel előállítóinak körébe tartozik. Utalt az elsőfokú eljárás során előadottakra: annak érdekében, hogy a hallgatók igényeinek eleget tudjanak tenni, mind újabb és újabb hangfelvételeket kell előállítaniuk és ez tetemes többletkiadást jelent. Az igények fokozódása pedig a magánmásolások elterjedésével is összefüggésbe hozható. Egyébként sem lehet csupán a „bevétel oldaláról” vizsgálni azt, hogy a magánmásolás kinek okoz kárt vagy egyéb érdeksérelmet. 3. A fellebbezés helytálló. A 15/1982. (XII. 20.) MM sz. rendelettel módosított 9/1969. (XII. 29.) MM sz. rendelet (Vhr)-nek a 14/A §-a nem ad külön fogalmi meghatározást arra, hogy kit kell a jogszabály alkalmazásánál ,,a hangfelvétel előállítója” alatt érteni. A figyelembevehető előállítóknak mint a díjrészesedésre jogosultaknak a körét eleve szűkíti a Vhr. 14/A §-a (1) bekezdésének első mondata: csak azoknak a műveknek a szerzőjét (előadóművészét és hangfelvétel-előállítóját) illeti meg a külön díjazás, amelyeket rádió vagy televízió műsorában sugároztak, valamint amelyeket kép és hanghordozón nyilvánosságra hoztak. A felperes a jogszabálynak erre a szövegrészére alapítja igényét: álláspontja szerint ugyanis a sugárzott műveknek nagy része olyan hangfelvétel, amelyet a Rádió állít elő. A jogszabály azonban további értelmező mellékmondatot tartalmaz: a díjazás ,,a magáncélú másolásokra tekintettel” jár. Az 1969. évi III. tv. (Szjt) 18. §-ának (1) bekezdése szerint a nyilvánosságra hozott műről bárki készíthet másolatot, ha ez — egyéb feltételek mellett — a szerző jogos érdekeit nem sérti (magáncélú másolás). Nyilvánvaló, hogy sérti a szerző jogos érdekeit a magáncélú másolásoknak olyan mérvű elterjedése, hogy emiatt a szerzői jogdíj követelésére alapot adó műpéldányok előállítása és forgalombahozatala számottevően csökken. A szóban levő jogszabályban foglalt rendelkezések összefüggéseiből felismerhető az a jogalkotói szándék, hogy az átalányszerűen meghatározott „külön díjazás” éppen ezt az érdeksérelmet kívánta kiküszöbölni. A jogosultak körét tehát a magáncélú másolások hatásával összefüggésben való értelmezéssel kell meghatározni. Az üres hanghordozók fogalma és a magáncélú másolások mértéke között az összefüggés egyenes arányú: több másoláshoz több üres hanghordozó forgalomba hozatala szükséges. A magáncélú másolások mennyisége közvetlenül nem ellenőrizhető, ezért a jogszabály azt a mértéket veszi a külön díjazás alapjául, amely a másolat készítésére alkalmasnak tekintett hanghordozók forgalmából adódik (Vhr. 14/A § (2) és (3) bek.). A másolásokkal kiváltott érdeksérelmet ezzel arányosan kívánja enyhíteni. 134
