Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 2. 1978-1989 (Budapest, 1991)
X. A szerzői jog megsértésének jogkövetkezményei
2. A hangfelvétel előállítóját illető részesedés M. Rádió felperes — Sz. Hivatal alperes — H. Vállalat beavatkozó 1. A felperes az 1984. február 4-én indított keresetében annak megállapítását kérte, hogy részesedés illeti meg az üres hanghordozók forgalmazása után az alpereshez befolyt díjból, amelynek összegéből 20 % a hangfelvétel előállítóinak jár. Álláspontja szerint a felperes — mint a hangfelvétel előállítója — a 9/1969. (XII. 29.) MM sz. rend. 14/A §-a által meghatározott jogosultak körébe tartozik. Keresetét a felperes az elsőfokú tárgyalás során módosította: marasztaló döntést kért az alpereshez e címen 1983. évben befolyt díjakból, mégpedig a befolyt összes díj 80 %-a erejéig, amely 1 552 043,— Ft. A H. Vállalat a perben az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott. Az alperes és a beavatkozó a kereset elutasítását kérte. Egyező jogi álláspontjuk szerint az üres hanghordozók után befolyt díjakból csak az a hangfelvételelőállító részesedhet, amely a hangfelvételt forgalomba hozza, és ezzel összefüggésben a magáncélú másolások elterjedése miatt, vagyoni hátrányt szenved. A felperes nem sorolható ezek közé: 1983. évben csupán a beavatkozóra értelmezhető ez a meghatározás. 2. Az elsőfokú bíróság a 7. sorszámú ítéletben úgy rendelkezett, hogy ,,... a felperest 1983. január 1. napját követően a másolat készítésére alkalmas üres hanghordozó-anyag után az alpereshez befolyt díjból részesedés illeti meg. Ez a részesedési arány 1983. évre vonatkozóan 50%.” A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. ítéletét az elsőfokú bíróság a következőkkel indokolta: Ha a jogszabály csupán a „rendszeres forgalombahozatal céljából hangfelvétel készítőket” kívánta volna részesíteni, ennek a szándéknak világosan a jogszabály szövegéből kellene kitűnnie. A felperes — nem vitásan — hangfelvételeket készít és azokat sugározza. Ezekről, köztudottan, tömeges magáncélú másolatokat készítenek hanghordozókra. Megfelelő minőségű magánfelvétel egyrészt a rádióműsorból, másrészt pedig a beavatkozó által forgalomba hozott lemezekről és kazettákról készíthető. Ebből az következik, hogy az 1983. évben befolyt díjakról a felperes és a beavatkozó egyenlő arányban kell, hogy részesüljön. Az összegszerű marasztalás iránti igény azonban nem megalapozott, hanem a felperes az igényét közvetlenül a beavatkozóval szemben érvényesítse. 133 Ü.i. sz.: 2.P.20.913/1984. Pf.IV.20.721/1984.
