Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 2. 1978-1989 (Budapest, 1991)
X. A szerzői jog megsértésének jogkövetkezményei
A Fővárosi Bíróság ezért az alperest hátralékos jogdíj megfizetésére kötelezte, annak késedelmi kamataival együtt. A bírság kiszabására irányuló kereseti kérelmet a Fővárosi Bíróság nem találta megalapozottnak. Az Szjt. 53. § (2) bekezdés értelmében a szerzői jogdíjnak megfelelő összeget akkor kell bírságként megítélni, ha a jogsértés a felhasználónak felróható. Ilyen felróható magatartás azonban az alperes terhére nem volt megállapítható. Az alperes, mind pedig a megbízottja jóhiszemű tévedésben volt, tudván arról, hogy a MAHART általánydíjas szerződés alapján a tőle bérelt hajókon szolgáltatott zene után jogdíjat fizet. Tévedésből a felperes az alperest csak szezonzárás után világosította fel, és így — bár az alperes a perre okot szolgáltatott — jogsértést nem felróható módon követett el. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Továbbra is azzal érvelt, hogy a kisszövetke, zet kötelessége volt, az alperessel kötött szerződés alapján, ,,az előírt hatósági (díjak, illetékek megfizetése”. A fellebbezést a Legfelsőbb Bíróság elutasította. Az 1969. évi III. tv. (Szjt.) 40. §-ának (1) bekezdése értelmében a már nyilvánosságra hozott zeneművek színpadon kívüli nyilvános előadásához a szerző hozzájárulását megadottnak kell tekinteni, ha nyilvános előadásáért járó díjat lerótták. A díjat a 9/1969. MM sz. rendelet 29. §-a értelmében, a szerzők javára a Szerzői Jogvédő Hivatalhoz kell befizetni. A díj kifizetéséért a felhasználó felelős. Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az összegszerűségében egyébként nem vitatott jogdíjat a műsor szervezője és rendezője, a felhasználónak tekintendő alperesi utazási iroda köteles a jogdíj beszedésére hivatott Szerzői Jogvédő Hivatalnak megfizetni. Ettől különálló kérdés az, hogy az alperes a vele szerződéses viszonyban levő megbízottjától megtérítést követelhet-e. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának a (2) bekezdése alapján, helyes indokai alapján helyben hagyta.
