Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 2. 1978-1989 (Budapest, 1991)
VIII. Az előadóművészek védelme
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen benyújtott fellebezésében a felperes az alperesnek a kereseti kérelem szerinti marasztalását kérte. Az alperesek fellebezésükben a kereset teljes elutasítását, valamint azt kérték, hogy a Legfelsőbb Bíróság teljes egészében adjon helyt viszontkeresetüknek. II. A felperese fellebezése alaptalan, az alperesek fellebezése alapos. A Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, amely szerint a felperes és az I—III. r. alperesek művészi tevékenységüket polgári jogi társaságként folytatták A Ptk. 773. §-ának (1) bekezdése szerinti társasági szerződéssel a felek arra vállalnak kötelezettséget, hogy gazdasági tevékenységet igénylő közös céljuk elérése érdekében együttműködnek és az ehhez szükséges anyagi eszközöket közös rendelkezésre bocsátják. A törvény szövegében kiemelt közös cél kultúrális, művészi jellegű is lehet annyiban, amennyiben annak elérése gazdasági tevékenységet (rendezvények szervezése, elszámolás, a szükséges tárgyak beszerzése stb.) kíván. A B- vonósnégyes működéséhez azonban ilyen gazdasági tevékenységre nem volt szükség. Főleg az együttes hírnevének emelkedése óta hangversenyeik (hangversenykörútjaik) szervezését és rendezését állami szervek bonyolítják le. Az állam által rendelkezésükre bocsájtott különleges minőségű és nagy értékű hangszereken játszottak. Gazdasági tevékenységnek legfeljebb a honoráriumoknak a felmerült költség levonása utáni szétosztását lehetne minősíteni. Ez az egyszerű elszámolási művelet azonban nem teszi indokolttá az együttes tagjai belső jogviszonyának polgári jogi társasággá minősítését. De nem indokolja ezt az sem, hogy a felperes és az I—ül. r. alperesek esetenként a munkaeszköznek tekinthető, nem számottevő érdekű kottákat közösen szerezték be. Ennek a minősítésnek egyébként azért nincs jelentősége, mert a peres felek között keletkezett jogvita nem a ,,közös gazdálkodással, hanem együttműködésük tulajdonképpeni céljával, a zeneművészi tevékenységgel függ össze. Nem helyeselhető az elsőfokú bíróság jogi álláspontja azért sem, mert a polgári jogi társaság tagjai valamelyikének kiválása nem feltétlenül vonja maga után a társaság megszűnését. A Ptk. 574. §-ának (2) bekezdése ugyanis lehetővé teszi, hogy felmondás esetén a társaságot a megmaradó tagok tovább folytathassák. Téves tehát az elsőfokú bíróságnak az a következtetése, hogy a B-vonósnégyes az I—III. r. alperesek által 1976. november 2. napján közölt felmondással megszűnt, s helyette a IV. r. alperes részvételével új polgári jogi társaság alakult. (E nézet elfogadása egyébként szükségszerűen arra a következtetésre vezetne, hogy 1976. év végén és az 1977. év első felében tulajdonképpen két B-vonósnégyes működött: az egyik a felperes, a másik a IV. r. alperes közreműködésével. Ilyet pedig a perben senki sem állított.) 114
