Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 2. 1978-1989 (Budapest, 1991)

VIII. Az előadóművészek védelme

Az együttesnek kétségtelenül volt sajátos karektere a felperes közreműködése idején. Ez elsősorban a közös repertoár darabok olyan előadásmódjában nyilatkozott meg, amelynek művészi részletezése terjedelmesebb tanulmányt igényelne, de amely világosan kirajzolódott más, hasonló rangú vonósnégyesek előadói stílusával való összehasonlításában. Ilyen összehasonlításra például az együttes lemezfelvételei adnak alapot.

Együttesek rangsorolásánál abszolút mértéket nem lehet felállítani. Minden együttesnek vannak erősebb és gyengébb oldalai, bizonyos zeneszerzők műveit az egyik együttes interpretálja kiválóbban, más zeneszerzőkét a másik. Mindezek előrebocsátásával megállapíthatjuk, hogy Magyarországon a B. vonósnégyes mindenesetre az első három vonósnégyes között foglalt és foglal helyet, külföldön pedig (ahol az ilyen természetű rangsorolás még nehezebb) a világ első 10—12 vonósnégyese között. Utóbbinak bizonyítására felhozhatjuk az együttes szinte állandó külföldi szereplését, meghívásait és az ezek során kapott kritikát továbbá azt, hogy a francia ERATO lemezgyár az együttessel vette fel Bartók összes vonósnégyesét.

A testületnek konkrét negatív tapasztalata az együttes nyilvános szerepléseire és ezen belül a felperes közreműködésére vonatkozólag nincs, megjegyzi azonban, hogy az efféle tapasztalatok, főként a 6. kérdésben érintett jelenségekre vonatkozólag, általában nem nyilvános szereplésben, hanem a próbák, előkészületek alkalmávaljelentkeznek. így ezekre nézve elsősorban az együttes tagjainak tapasztalatai irányadók. Általánosításokra a Testület vagy bárki más külső megfigyelő felelősséggel csak akkor vállalkozhatnék, ha módjában állt volna a vonósnégyes valamennyi fellépésének összehasonlító megfigyelésére a kérdéses időszakban. Vonósnégyesek egyes tagjainak kicserélődése mind a hazai, mind a nemzetközi gyakorlatban általában a kérdéses vonósnégyes művészi belügye. Tüdomásunk szerint sem az úgynevezett Magyar Vonósnégyes (Hungarian Quartet) egy-egy tagjának sőt primáriusának (V. S. helyébe Sz. Z.) kiválása sem érintette az együttes elnevezését. Hasonlóképpen a szintén világhírű Juilliard vonósnégyes fennállása óta az egyes szólamokban változtatta tagjait, ennek ellenére felvett nevét nem változtatta.

Az elsőfokú bíróság ítéletében azt állapította meg, hogy az alperesek a ,,B- vonósnégyes” felvett művészi nevét változatlan szöveggel jogosulatlanul használják. Ettől őket eltiltotta és kötelezte őket, hogy előadóművészi tevékenységük során ezt a nevet megfelelő megkülönböztető toldattal használják. Kötelezte továbbá az alpereseket, hogy a felperesnek 15 nap alatt fejenként 10.000,— forintot kamataival együtt fizessenek meg, míg a felperesnek ezt meghaladó keresetét elutasította. A viszontkereset folytán az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes az I—III. r. alperesekkel szemben személyes jó hírnevük sérelmére jogsértést követett el. A bíróság a felperest jogsértés abbahagyására kötelezte és a további jogsértéstől eltiltotta. Az I—III. r. alperes ezt meghaladó viszontkeresetét, valamint a IV. r. alperes viszontkeresetét teljes egészében elutasította.

113