Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 2. 1978-1989 (Budapest, 1991)

VIII. Az előadóművészek védelme

hang verseny kőrútjaikat pedig a Nemzetközi Koncertigazgatóság szervezte. Főleg a kezdeti időkben a tagok maguk is végeztek a fellépésekkel kapcsolatos adminisztratív, technika jellegű teendőket, kottáik egy részét maguk szeresz­­ték be. Sikereik nyomán nagy értékű hangszereket is kaptak használatra. 1976. november 2. napján az I—ül. r. alperesek közölték a felperessel, hogy a vonósnégyesben való további közreműködésére nem tartanak igényt. Már elvállalt kötelezettségei egy részének 1977 nyaráig az együttes jórészt eredeti összeállításban mégis eleget tett. 1977 nyarán megszűnt a felperes és Országos Filharmónia között fennálló munkaviszony is. 1977 közepétől a felperes he­lyét M. L. IV. r. alperes véglett átvette. Az együttes azóta új összetételében hangversenyez, ilyen módon tett eleget néhány olyan hangverseny­kötelezettségének is, amelyekre vonatkotó szerződéseket még a felperessel fennállt együttműködés ideje alatt készítettek elő, illetőleg kötötték meg. Azt követően, hogy az I—III. r. alperesek közölték a felperessel a jövőre vonatkozó elképzeléseiket, a felperes több személyhez intézett leveleket. Ezekben a címzettek segítségét kérte annak eléréséhez, hogy egyes külföldi impresszáriók ragaszkodjanak a vonósnégyesnek az eredeti összetételben, te­hát a felperes részvételével történő fellépéséhez. A felperes többször módosított keresetében azt kérte: a bíróság tiltsa el az alpereseket a ,,B. Vonósnégyes” művészi név használatától, kötelezze őket megfelelő elégtétel adására és kártérítés megfizetésére, valamint a perköltség viselésére. Másodlagos kereseti kérelme — a névhasználattól eltiltás iránti kérelme sikertelensége esetére — az együttes (tagjai) számára adott díjak és kitüntetések használatától eltiltásra, illetőleg kártérítés megfizetésére irá­nyult. Az alperesek a felperes kérésének teljes elutasítását kérték. Az alperesek a felperessel szemben viszontkeresetet támasztottak. Kérték, hogy a bíróság tiltsa el a felperest minden, az alperesek művészi jó hírnevét veszélyeztető hírveréstől. Kérelmük indokául előadták: a felperes a fentebb már említett leveleiben a rádióban 1976. december 25-én elhangzott K-féle recenziót, valamint P. M. zenekritikusnak egy, a ,,Magyar Nemzet” c. napi­lapban 1977. március 5-én megjelent kritikáját német, illetőleg angol nyelven külföldön olyan módon terjeszti, hogy ezzel a felperes az alperesek művészi hitelét rontja. Az ügyben eljárt elsőfokú bíróság az SzJSzT megkeresését látta szükségesnek, amelynek eljáró tanácsa az alábbi szakvéleményt terjesztette elő: Kamaraegyüttesek karakterét részint a benne résztvevő egyes játékosok egyéni tu­lajdonságai (technikai felkészültség, zenei érzékenység, alkalmazkodó készség), de méginkább az együttműködés és a közös repertoár kialakítása során, részint tudatosan részint spontán módon kialakuló közös művészi felfogás és stílusjegyek határozzák meg. 112

Next

/
Thumbnails
Contents