Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Fonó Albert: Életem és működésem (Önvallomás egy gazdag életpályáról)

Arra gondoltam, hogy ha a kozmikus sugaraknak elég nagy az átütőképessége, hogy 10...20 m földrétegen és vízen keresztül tudnak haladni, akkor sorbakapcsolva két Geiger—Müller-csövet víz fölött és egy harmadikat az alagútban, megkereshetjük a kitűzött egyenes folytatását, amely az altáró irányába kell, hogy essék. Felkerestem a Tudományegyetemen ennek a kérdésnek a tudósait, Barnóti és Forró Magda fizikusokat. Az ő vizsgálódásaik azt eredményezték, hogy az olyan nagy energiájú kozmikus sugárnak a beesési gyakorisága, amely ilyen vastag föld- és vízrétegen áthalad, és egy kijelölt egyenesbe esik, legfeljebb havonként egy, tehát evvel a kitűzés nem lehetséges. Erről az ellenőrzésről le kellett mondani, de a kitűzés jónak bizonyult.

Az első világháború idején hozzám fordult Papp Simon főszolgabíró Felső- Visóról, és megbízott a birtokán a Visó-völgyben építendő vízerőmű gépészeti tervezésével, együttműködve Janko-Brezovay Miklós máramarosszigeti kultúrmérnöki hivatali főnök vízügyi tervezésével. Majd megbízott ebben a kombinációban a Talabor-Nagyág-i vízerőmű tervezésével olyan feltétellel, hogy Janko-Brezovay, Papp Simon és én közös vállalkozásként elvégezzük a tervezést. Papp Simon megszerzi a jogokat, és azokat közösen próbáljuk értékesíteni, bízva Papp Simon üzleti ügyességében. Papp Simon erdélyi származású jó eszű ember volt, országgyűlési képviselő. A műegyetem akkori rektorának, K. Jónás Ödönnek sógora, K. Jónás, volt géprajztanárom ismert, és ő ajánlott be Papp Simonhoz. Papp Simon üzleti képességei jellemzésére mesélték nekem, hogy Máramaros megyében, ahová mint főszolgabíró került, megállapította, hogy óriási területek vannak, amelyeknek tulajdonosai utód nélkül elhaltak. Ezek nagy része havasi legelő volt. Birkanyájakat szerzett, és felhajtotta ezekre a területekre, és amikor a törvényben előírt időtartam ezt megengedte, megállapíttatta, hogy ezek a területek szokásjog alapján az ő tulajdonának tekinthetők. A képviselőházban ezen az alapon képviselőtársai második honfoglalónak nevezték. A Talabor—Nagyági Vízerőmű létalapja, hogy a két folyó egy szakaszon közel folyik egymás mellett nagy szintkülönbséggel úgy, hogy a Talabor vizét egy alagúton át lehet vezetni a Nagyág völgyébe, és ott közel 100 m-re beejtve energiát termelni. A tervezés szerint nagyon olcsó energiatermelés válik itt lehetővé. A terveket Papp Simon eladta gróf Mikes Árminnak névleg 700 ezer koronáért, amiből 1918-ban fizetett volna 100 ezer koronát, de utóbb a fizetési terminusokat közös megállapodással két évvel kitoltuk úgy, hogy a pénzérték csökkenése következtében gyakorlatilag semmit sem kaptunk a jogokért és tervekért.

Ebben az időben érdekes körkérdést tett fel a FIDIC az egyes országok tanácsadó mérnöktestületeihez és mérnökeihez: Egy svéd tervezőmérnök megbízást kapott annak megállapítására, hogy egy folyómederben adott helyen egy duzzasztógát építhető-e ? A megbízott mérnök mélyfúrással megállapította a kritikus helyen, hogy termett szikla van, és arra építhető duzzasztógát. A gát megépült. Az első vízfeltöltés ledöntötte a gátat, a lerohanó víztömeg óriási károkat okozott. A mérnököt perelték a milliós kár megtérítésére. A mérnöknek

143