Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Dr. Ádám András - Dr. Dömösi Pál: Kalmár László

méltán nyerte el a társulat König Gyula-jutalmát. A jutalom kapcsán írt, munkásságát elemző jelentés önmagáért beszél:

. munkássága bővelkedik fontos és érdekes eredményekben, és így a velük való foglalkozás sok tanulsággal is jár. ő sokoldalú matematikus és produkciói nem korlátozódnak a matematika valamely speciális fejezetére. Nagy tudásával a matematika bármely területén otthonosan mozog és erős kritikai érzékével a lényegest a lényegtelentől könnyen szétválasztva, megtalálja a problémák megoldásának legrövidebb útját.”

Pályájának új lendületet adott a felszabadulás után kibontakozó aktív tudományos élet. Tevékenyen részt vett a háború alatt elkallódott matematikai művek felkutatásában és összegyűjtésében. Vezető szerepet játszott a Bolyai János Matematikai Társulat megalakításában, része volt a magyar nyelvű szakfolyóiratok (Matematikai Lapok, Középiskolai Matematikai Lapok, A Matematika Tanítása) megindításában. A matematika egy-egy klasszikus eredményét elemezve több esetben talált annyira egyszerű megközelítési módokat, hogy ezeket a Középiskolai Matematikai Lapokban publikálhatta (1947 és 1950 között)! Jellemző módon egyik cikksorozatának ez a címe: „Gyertek, bizonyítsuk be Csebisev tételét!” [26].

Buzdította és bátorította a felszabadulás után egyetemre kerülő hátrányos helyzetű munkás- és parasztfiatalokat. Volt ekkoriban egy időszak, amikor (együttérzését hangsúlyozva) bajuszt növesztett, mellényben és ingujjban járt be az egyetemre tanítani, az órák előtt hallgatóságával együtt népdalokat énekelt. Mint lelkes pedagógus, a 40-es évek végétől küzdelmet indított a matematika tanításában megnyilvánuló, az élettől elszakadt formalizmus ellen. Szegeden már 1950-ben megjelent a színes példákkal és magyarázatokkal tarkított, kétkötetes analízis jegyzete, amely át- meg átdolgozott formában később többször is kiadásra került.

A Bolyai Társulatnak az analízis oktatásáról tartott 1952-es ankétján részletesen kifejtette az e témával kapcsolatos nézeteit és tapasztalatait. Véleménye szerint a jobb megértés érdekében fokozatosan kell bevezetni a matematikai fogalmakat, nagyszámú példával szemléltetve. Tanítási módszerét elvileg helyesnek találták, csupán a módszer alkalmazásának túlzásba vitelével szemben voltak fenntartásaik egyes kollégáinak.

Az ötvenes évek első felében szorgalmazta az analízis módszereinek középiskolai szinten történő tanítását is. Erről 1953-ban cikksorozatot írt „A matematika tanítása” folyóiratba [46]. A matematika alapjairól írt jegyzetének szintén 1953-ban jelent meg az első kötete, majd 1954-ben a második kötet. Ebben az időszakban különösen élénken tevékenykedett a matematika népszerűsítésének területén. Számos matematikai területről tartott népszerű előadásokat Budapesten, Debrecenben és Szegeden (többnyire a Bolyai Társulat keretein belül), emellett patronálta és rendszeresen látogatta a Bolyai Társulat pécsi tagozatát. A matematikai előadásaihoz csatlakozó kötetlen beszélgeté-6 Műszaki nagyjaink VT.

81