Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Ádám András - Dr. Dömösi Pál: Kalmár László
seken az őt foglalkoztató legkülönfélébb közéleti és tudományos kérdések is szóba kerültek. Az ötvenedik évét betöltő Kalmár László érdeklődése 1955 körül újabb területek: a matematikai kibernetika és a számítástudomány felé fordult. Már 1960-tól oktatta — Magyarországon elsőként — a számítógépek35 programozását a szegedi egyetemen. A gépi nyelv oktatásához kidolgozott egy szimbolikus nyelvet,36 amit mai szóhasználattal „Kalmár-féle assembly nyelv”-nek hívhatnánk. (Ezen előadásaiból, sajnos, sem egyetemi tankönyvet, sem jegyzetet nem készített.) Ezek a tudományágak akkoriban rohamos fejlődésüknek még a kezdeti szakaszában jártak, és ő szívügyének tekintette, hogy az egyetemi hallgatóság a lehető legmodernebb képzésben részesüljön. A kül- és belföldi konferenciákon (amelyeknek rendszeres résztvevője volt) nem sajnálta a fáradságot az előadások szorgalmas jegyzetelésére. Hazatérte után nemcsak kollégáinak adta tovább az így összegyűjtött anyagot, hanem hamarosan beépítette egyetemi előadásaiba is.37 Közvetlen munkatársain és általában a matematikusokon kívül más tudományok művelőit is buzdította a kibernetika és a számítástudomány gazdagítására.38 E tudományterületek népszerűsítésére is nagy súlyt helyezett. Ismeretterjesztő előadásokat tartott, kapcsolatban állt a szakemberekkel, és mindezek mellett volt olyan időszak, amikor egy egész általános iskolai osztályt vett gondoskodása alá, külön-külön leveleket írva az osztály tanulóinak. Azt az összefoglaló képet, amelyet a Il/b. szakasz végén Kalmár Lászlóról, mint a matematikai kibernetika és a számítástudomány magyarországi megalapozójáról adtunk, kiegészíthetjük annak említésével, hogy e tudományágak első (s egyben legkiválóbb) oktatója volt, és hogy minden lehetséges fórumon kiállt ezen diszciplínák alkalmazásaiért és alkalmazóiért, sokszor már csaknem egyedül szállva szembe a közömbös vagy éppen ellenséges hangulatú körökkel.39 35 A számítógépeket az ötvenes évek végéig Magyarországon többnyire matematikai gépeknek, majd elektronikus számológépeknek hívták. Kalmár sokáig (a hetvenes évek elejéig) ragaszkodott a ,,számológép” elnevezéshez, mert szerinte ezek a gépek csak akkor lennének „számítógép”-ek, ha megvolna az emberre jellemző kreatív képességük. Az elnevezéssel kapcsolatban még akadémiai vitát is kezdeményezett. Az Akadémia állást foglalt a „számológép” elnevezés mellett. Ennek ellenére a hatvanas évek végére a ,,számítógép” elnevezés terjedt el, s azóta „számológép”-en többnyire egyszerű kalkulátorokat értenek. 36 Ezt a nyelvet nem egy meglevő, hanem egy általa elképzelt fiktív gépre készítette el. A nyelvet jóval később, a hatvanas évek vége felé tanítványa, Simon Endre implementálta a Minszk—22 típusú számítógépen. 37 Például 1968-ban már egyetemi előadások anyagában oktatta a végleges formájában csupán 1969-ben publikált ALGOL 68 programozási nyelvet. 38 Például a filozófus Székely Sándort, az orvos Csernay Lászlót, a nyelvész Papp Ferencet. 39 Kiharcolta, hogy a szovjet tervek alapján megépített első magyar számítógép 1965-ben a szegedi egyetemre kerüljön. Megszervezte a szegedi Kibernetikai Laboratóriumot, létrehozta Szegeden a programtervező matematikus szakot és nemzetközi színvonalon oktatta annak hallgatóit stb. 82
