Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Ádám András - Dr. Dömösi Pál: Kalmár László
tárgyának előadásait tartotta programszerűen, emellett szívesen hirdetett speciálkollégiumot a matematika különféle ágaiból, ha az illető ág iránt érdeklődés mutatkozott. (Ehhez hozzásegítette az, hogy gyorsan és alaposan volt képes áttekintést szerezni korábban őelőtte is ismeretlen területekről.) Például a (kutatási körétől távolabb álló) valószínűségszámításról is tartott előadásokat, főként pedig — ami oktatói arculatát tartósan meghatározta — rátért a matematikai analízis előadásainak vitelére. A későbbi években fáradhatatlanul magyarázta akkori legkedvesebb tárgya, az analízis „rejtelmeit”. (Nagy sikerként könyvelte el, ha az akkori matematikuskörökben „butának” tartott vegyészhallgatókat rávezette a megtanulhatatlannak tartott matematikai összefüggések megértésére.) A negyvenes évek végén matematikai módszertani speciálkollégiumot is tartott. Hosszú egyetemi pályafutása során kezdettől fogva fontosnak tartotta a tehetségek felkarolását és biztatását. Személyesen neki köszönhető, hogy egyetemi évfolyamtársa, a matematikától egy időre elfordult Péter Rózsa a harmincas évek elejétől megkezdte a rekurzív függvények kutatása területén folytatott (később tündöklőén felívelő) pályafutását. Egyengette az 1931-től Szegeden tanuló Grünwald Géza útját is. Még ugyanezen év őszén felkereste a 18 éves (ma a világ legkiemelkedőbb matematikusai közé számító) Erdős Pál, akinek egy — saját bevallása szerint rosszul és pontatlanul fogalmazott — kéziratát elolvasva „ . . . nem sajnálta a nem csekély fáradságot, hogy a bizonyítást «tisztába rakja» és a ki nem mondott lemmákat megfogalmazza”. Erdős Pál későbbi disszertációját ugyancsak átfogalmazta és jól érthető formába öntötte (1. [B. 11])- Figyelemmel kísérte Túrán Pál és Szekeres György pályakezdését is, és hosszú levelekben hasznos tanácsokkal látta el őket. Az 1941-ben Szegedre került Szele Tibor felkarolásán is sokat fáradozott , s Rédei László mellett elsősorban ő volt az, aki a kiváló kombinatorikai képességekkel rendelkező Szelét bevezette a tudományos kutatás módszereibe, és emberileg is támogatta. Szelével annak 1948-beli Debrecenbe visszakerülése után is tartotta a kapcsolatot, szegedi letelepedésre is biztatta. A 30-as évek közepére már szakmai tekintélynek számító Kalmárhoz a legkülönbözőbb területeken dolgozó matematikusok fordultak kérdéseikkel, és kaptak munkájukat előbbre vivő — nem ritkán 30—40 oldalból álló — levélbeli választ. Önálló tudományos eredményeinek közlése mellett már ekkor is nagy gondot fordított arra, hogy a matematika oktatását hatékonyabbá tevő, továbbá ©gy-egy kevésbé ismert témakört feltáró és megkedveltető tárgyú dolgozatokban is kifejtse véleményét. Kiterjedt publikációs tevékenysége és szakmai levelezése mellett baráti társaságban — esetenként tipikusan nemmatematikus hallgatóság előtt — szívesen beszélt matematikai problémákról és ezen problémák matematikán túlmutató vonatkozásairól. A 30-as évek második felétől tevékenyen részt vett az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulat társulati életében, ahol egyéb tevékenységei mellett „vidéki tagtárs” létére előadóként is rendszeresen szerepelt a rangos előadóüléseken. 1936-ban 80
