Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Pénzes István - Dr. Gruzl Ferencné: Gruzl Ferenc

fos érték és a kenyértérfogat között fokozatosan csökkent az összefüggés (29. p. és a 11—16. táblázatok). Erőteljesebb dagasztás és lisztjavító szer . . . „együttes hatására azonban az összefüggések értéke kedvezőbbé vált.” (30. p.)

Az előzőek ismeretében igen tanulságos Dr. Pollhamer Ernőné könyvének ,,A búza minősítése Laborográffal” c. fejezete. Sajnos, arra nincs lehetőségünk, hogy a — tudományos értékű, táblázatokkal és ábrákkal gazdagon ellátott, majdhogynem egy ív terjedelmű — fejezetet idézzük. Éppen ezért a jellemző megállapítások kiemelésére szorítkozunk:

Pollhamerné művét, a tudományos értékén túlmenően, végigkíséri az elődök tapasztalatainak számbavétele. Saját megfigyeléseit és eredményeit összeveti más tudósokéval. A Laborográf esetében is először összegzi a múltat, megállapítva, hogy Gruzl műszerével . . . „megszületett a magyar búzanemesítők számára az a mikromódszer, amelyet hazánkban eredményesen használtak.” (26. p.)

Általában jól ismert tény, hogy az elmúlt évtizedekben hazánkban — a II. világháború előtti korszak gyakorlatával ellentétben — jónéhány külföldi búzafajtát termesztettek. Ezek a Kárpát-medencében megváltozott körülmények közé kerültek. Fontos tehát az a megállapítás, mely szerint : „A laborográfos vizsgálatok adatai a környezeti tényezők minőséget módosító hatásának értékelésére is jónak bizonyultak.” Sőt: „Az elővetemény és a trágyázás minőségmódosító hatásának vizsgálatára a laborográfos adatok szintén jónak bizonyultak, és teljesen megegyeztek a Farinográf által kapott értékekkel.” Még ehhez az adatcsoporthoz tartozik az is, hogy ,,Bacsa (1974) eredményesen használta a Laborográfot a fajtán belüli minőségtípusok meghatározására is.” (27. p. 1—3. bekezdés.)

Ami a műszer használatát illeti, a múltból a jelenbe mutató megállapítás a következő is:

„A Laborográf megszületése óta aránylag sok esztendő telt el. A martonvásári minőségvizsgáló laboratóriumban a Laborográfot 1950 óta használjuk. Az ötvenes években a nemesítési anyag minőségi szelekcióját legnagyobb részben Laborográffal végeztük. A laborográfos minősítés helyességét igazolta az akkori törzsek kiváló sütőipari értéke. 1952-ben pl. 45 törzs átlagában a 100 g lisztre számított kenyér térfogata 600 cm3 volt, a legnagyobb 880 cm3.” (27. p. 8. bekezdés.) A szerző még hozzáfűzi az előzőekhez: Az említett időszak óta mezőgazdaságunkban sok minden megváltozott. Másak a termesztett búzafajták, s más az agrotechnika is. Ebből eredően izgalmas kérdés: Hogyan vizsgázott ezeknél a Laborográf ?

A kérdésre adandó válaszában Pollhamerné így fogalmaz:

„Sok százezer saját kézzel végzett vizsgálat alapján állíthatjuk, hogy számunkra a laborogram alakja sokkal többet mond, mint a belőle számított értékszámok. A laborogram alakjából legtöbb esetben egyéb vizsgálatok nélkül meg lehetett mondani a kenyér várható nagyságát és formáját. Ez a felismerés lehetővé tette számunkra, hogy vizsgálat közben azonnal kiemeljük azt a

650