Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Pénzes István - Dr. Gruzl Ferencné: Gruzl Ferenc

ipar miniszteri biztosává. Erről, ,,a polgármester megbízásából” dr. Gemenczy tanácsnok, Budapest Székesfőváros Polgármestere Közellátási Ügyosztály vezetője 1946. február 13-án egyebek mellett a következőket írta (K. — 1636/1946. VIII. ü. o. sz. levél):

,,A közellátási miniszter úr 31 177/1946. V. számú rendeletéből tudomásul veszem, hogy dr. Gruzl Ferenc kísérletügyi főigazgató megbízást nyert a budapesti kenyérellátásban mutatkozó hibák és a kenyérért történő sorbánállás okainak kivizsgálására, továbbá ellenőrzése alá került a lisztellátás és a keverési arányok, valamint a liszttermelés és lisztellátás rendjének, a sütési segédanyagok (élesztő, só stb.), egyéb üzemanyag-ellátás és sütés módozatainak kivizsgálására.”

Úgyszintén személyes följegyzésből tudjuk, hogy Gruzl Ferenc 1946. februárjában javaslatot tett a búzatermesztés átszervezésére. Sajnos, e javaslat másolata nem maradt fenn a családi iratok között. Bizonyos következtetést azonban vonhatunk. Mégpedig ..A magyar búzatermesztés jövője” c. cikkből, mely a Haladás lap 1947. december 15. számában látott napvilágot.

Az előzőekben már bemutattuk azt az összesítést, mely Gruzl Ferenc előmenetelét foglalta össze. Annak folytatásaként, kordokumentum jellege miatt, érdemes idézni a következő előléptetés okmányát is:

,,A Magyar Köztársaság elnöke Budapesten 1946. évi október hó 15. napján kelt elhatározásával Kísérletügyi Főigazgató Urat a magyar mezőgazdasági tudományos és kísérletügyi intézmények tudományos tisztviselőinek létszámában a IV. fizetési osztályba kinevezte.

Erről Kísérletügyi Főigazgató Urat örvendetes tudomásul értesítem. Budapest, 1946. november 5. Dobi István”

Akár a Molnárok Lapja több mint negyven évfolyam-kötetébe lapozunk bele, akár más forrásmunkákat veszünk kézbe, egységes a kép: alig volt olyan esztendő, amikor a magyar molnáriskola igenlése, hiányának emlegetése ne került volna tollhegyre. Sajnos azonban, a létesítés kísérletei — az ellentétes érdekek, meg a közömbösség lefelé húzó erőterében — rendre elbuktak. Éppen ezért volt az 1930-as esztendőkben oly nagy sikere, mi több, szakma-gyarapító haszna a Budapesti Állami Felsőipariskola molnár-tanfolyamainak. Ám ezek nem pótolták, jellegük miatt nem is pótolhatták az állandó molnáriskolát. Mindebből érzékelhető az 1947-ben megszerzett Malomipari Szakiskola (Budapest, Andrássy út 124.) ipartörténeti jelentősége (5. ábra.) A létrehozás érdeme megoszló, és azokat az egyéniségeket illeti, akik önzetlen erőfeszítéssel megalkották a magyar malomipari szakoktatás állandó otthonát. Tény, hogy ebből az eléggé nem dicsérhető tevékenységből — úgy is mint a Gabona- és Lisztkísérleti Intézet főigazgatója, úgy is mint a Malomipari Tudományos Társaság elnöke — Gruzl Ferenc is kivette a részét.

Szólnunk kell Gruzl Ferenc további utazásairól. Persze nemcsak azért, mert ezek is hozzátartoztak az életéhez, hanem legfőképpen azért, mert a magyar búza- és liszttudomány hírnevének öregbítését szolgálták.

630