Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Pekár Zsuzsa - Pénzes István: Pekár Imre
a 16. század hajnaláig nem változott. Ekkor — pontosabban 1502-ben — Boiler az őrlőkő után szitát épített be, így az őrlés és a szitálás összekötött rendszerét hozta létre. Boiler szitájának leírását nem ismerjük. Feltételezhetjük azonban, hogy e szitából — természetesen a hozzátartozó őrlőkővel együtt — fejlődött ki az ún. német malom. Nincs pontosan tisztázva, hogy mikor kezdték az őrlés utáni lisztdara—korpa elkülönítést alkalmazni. Tény, miszerint Cardano (1501—1576) szitája már alkalmas volt többfajtás különválasztásra (L.: Pénzes I.: Girolamo Cardano. In: Gabonaipar, T. XXV. 1978. 3. sz. 114. p.) Érdekes, hogy ugyancsak a 16. századból, pontosabban 1545-ből fennmaradt a dara ’szemcsés, a lisztnél durvább őrlemény' értelmű fogalma is) (MNyTESz T. 1. 593. p.). S 1765-ből van adat a gríz fogalmára (MNvTESz T. 1. 1098. p.). Mindebből következik, miszerint további kutatás szükséges a többlépcsős őrlés kezdeti körülményeinek tisztázására. A több lisztfajtás őrlés nyilvánvalóan társadalmi igény hatására fejlődött ki, ahol a polgárosodás lehetett az egyik mozgatóerő. Nőtt a minőségi igény és párosult az egyre nagyobb mennyiség vonzóerejével. Hogy a finomlisztigényt kielégíthessék, előbb darát (grízt) állítottak elő a búzából, majd a tisztított darát őrölték lisztté. Az utóbbiak jellemzésére idézzük Maier Györgyöt, aki a ,,műőrlés” 19. századi kezdeti állapotát jellemezve a következőket írta (Gróf Széchenyi István és a 100 éves Pesti Hengermalom. Bp. 1942. 4. p.): ,,A daragyártás már általános volt, különösen a bécskörnyéki malmokban, de egészen kezdetleges módon űzték: a kiszitált goromba darákat a malomban létesített kereszthuzatban lapáttal feldobták és a szél által kifújatták a könnyebb fajsúlyú korpás szemcséket.” 1810 táján döntő lökést adott a műőrlés fejlődésének Paur Ignác, ki feltalálta a nyomószeles daratisztítógépet. Állítólag ő jött rá arra, hogy több tisztításra alkalmasabb darát kap akkor, ha a forgó és az álló kő hézagát, egymástól való távolságát megnöveli. Azután az utóbbi következtében többször töret. Minden töretés után szitált, gondosan elkülönítve lisztet, darát és tovább töretendő őrleményt. Az így előállított és immár géppel megtisztított darát azután külön megőrőlte, hogy azután ismét szitálás következzék. É szita alól kapták a kivonatlisztet, későbbi nevén 0-ás lisztet. Ha az utóbbiakat összevetjük a fentebb idézett etimológiai eredményekkel és Maier György által mondottakkal, akkor Paur Ignác szerepének megítélése túlzónak látszik. A kérdés további kutatást igényel! 53 Burchard-Bélaváry Konrád: A magyar malomipar jelen helyzete és jövője”. In: Hivatalos jelentés a budapesti 1885-i Országos Általános Kiállításról. Szerk.: Keleti Károly. Budapest, 1885. III. kötet, 1. füzet, 46. p. 54 Burchard-Bélaváry Konrád a „magas-gríz- vagy magyar-őrlés”-ről az alábbi tömörítő ismeretetést írta (1 j. 53: 48—49. p.): A búza magasan állított kövek vagy rovátkás hengerek között eresztetik át s a búza vágányának hosszában ketté törve, kis mennyiségű liszt, különféle nagyságú dercze, gríz, dara, az úgynevezett ,,II-ik törés” és korpa képződik, melyeket a hengerrosta vagy pitte nagyságuk szerint külön-külön osztályoz. Ezen „I. törés” vagy magas darálás néven ismeretes művelet alkalmával a korparészek természetesen nem lévén nagyobb mennyiségben elválaszthatók, a törést vagy darálást, valamint az a közben nyert gríz és derce tisztítását többször kell ismételni. E bonyodalmas művelet eredménye: a különféle lisztfajok hosszú sorozata és a korpa. Az első őrlésnél általában 5-ös számú liszt, fehér 3. 4. éa 5 számú gríz és dercze, és ezek kiőrléséből 5 számú liszt, azonkívül durva, illetőleg finom korpa állíttatik elő. A második őrlésnél 6-os számú liszt, fekete 3. 4 és 5 számú gríz és dercze, s ezek leőrléséből 6 számú liszt s azonkívül takarmánykorpa all elő. E 2., valamint a 3-ik és 4-ik törésnél nyert grízek és dercék a legfinomabbak s finomságuk szerint kivonatgrízek és derczékre, süteménygrízek és derczékre (Mundmehlgriese und Dunste) és zsemlyeliszt, grízek és derczékre osztatnak. Minden csoportban van 5—6 féle gríz, s 1—2 féle dercze. A grízek 0—6-ig számozottak s 0 a legdurvább s 6. sz. a legfinomabb. A 2—5. számú grízek felaprítása a kivonat-, tészta- és zsemlyederczéket s ezek felőrlése pedig a megfelelő 00—2 számú liszteket adja. A 3—5 számú lisztet a többi grízek és dercék adják. Malmainkban a kereskedelem számára 12—13 féle liszt van a következő számozással: 614
