Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Pekár Zsuzsa - Pénzes István: Pekár Imre

a szerződés alkotta, melyet a M. L. és Pénzváltó Bank 1881-ben Budapest székesfővá' rossal kötött. Evvel a szerződéssel a főváros 60 évre bérbeadta az intézetnek a főváros építette Közraktárakat és elevátort.”

A kortárs Pólya Jakab: „A Budapesti Bankok története az 1867—1894 években” című 1895-ben megjelent művében a 133—139. oldalig a M. Lesz. és Pénz. Bank fontosságát és működését kizárólag az Áruosztály és ezen belül a közraktárak szempontjából méltatja.

28 Ugyanakkor az Áruosztály azt az ajánlatot tette az igazgatóságnak, hogy az alapszervezet 6§ 11. pontját a következőképpen egészítse ki: „Kauf und Verkauf, Pachtung und Manipulation von Gemeinde und Privatgefällen.” Ezzel Pékár Imre bebiztosította magának az üzleti lehetőségek szabad kiaknázását.

29 Az 1888 évi üzleti jelentés megállapította, hogy a Közraktárak intézménye „felemelkedett arra a pontra, amelyen nemcsak piacunk kereskedelmének, hazánk közgazdaságának vált tényezőjévé, hanem egyszersmind jövedelmezővé lett.” A jövedelmezőség az első 7 évben a következőképpen alakult: az üzleti jelentések szerint:

1882 félév 1883______1884 1885 ...1886______1887______1888

frt 21 779,— 54 039,— 113 130,— 170 056,—

44 278,— 127 269,— 178 182,—

30 Emma törékeny alkatú nő volt. Gyenge fizikumát, melyet a Pékár Lajos ágon öröklődő tbc-hajlam veszélyeztetett, a sok szülés is erősen megviselte. Betegségének okát sem Budapest legjobb orvosai, sem a boncolás nem tudta pontosan megállapítani, de feltételezték, hogy a tünetek egy gerincében lévő gócból indultak ki.

Síremlékének életnagyságú, pálmaágat tartó géniuszát Stróbl Alajos (1856—1926) mintázta a nagyon szép lánnyá serdült, rendkívül magas Pékár Alice után. A géniusz lépcsőkön lejt lefelé, éppen úgy mint ahogy Pékár Imre 9 évi távoliét után 1862-ben viszontlátta Emmát a tamási házban.

31 AM. Lesz. és Pénzváltó Bank 1891 évi üzleti jelentésében a következőket olvashatjuk: „Az elevátor a m. kir. Államvasutak tulajdonát képezi és benne mi épp úgy mint az államvasút által nekünk e célra átengedendő egyéb raktárakban — egy erre vonatkozó szerződés alapján a közraktári üzletet mellékágaival együtt folytatni fogjuk.”

32 Imre fiát, mint gyakorló ügyvédet 1891-ben Amerikába küldi tanulmányútra, 13 éves kislányát, Alieet, akit intézetben neveltet, 1892-ben elviszi Párizsba. Egy kis fagyökér doboz felirata őrzi ma is a párizsi út emlékét. Minden évben utaztatja gyerekeit, csak sajnos kevés útról maradt meg írott emlék. De tudjuk pld-ul dokumentáció alapján, hogy 1897-ben Spanyolországba vitte Alieet és Gyulát, 1898-ban pedig Németországba, majd Scheveningenben tölti velük a nyarat.

33 A M. Lesz. és Pénzv. Bank 1919 évi jubileumi jelentése.

34 M. Tud. Akadémia 5290/46.

LTgyanitt olvashatjuk a M. K. Folyam és Tengerhajózási RT-gal kapcsolatban: „A virágzó vállalat ma is nagytermében őrzi az alapító Pékár Imre Benczúr festette hatalmas arcképét.” (Benczúr Gyula 1844—1920). Az életnagyságú portré átvészelte a két világháborút és ma e sorok írójának birtokában van.

35 Az esketési szertartást a Deák-téri evangélikus templomban Pékár Lajos esperes végezte, a fiatal férj tanúja, legjobb barátja Lánczy Leo (1852—1921) a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnöke volt. Az esküvőt nagypolgári szinten fényes keretek között rendezte a Verebély család. Emlékét fehér fényes szatinba kötött könyvformájú étrend őrzi, címlapján a jegyespár fényképével és köréjük kézzel festett mirtuszkoszorúval. E különösen szép emléket a vacsoravendégek ültetésrendjével együtt a Szabó Ervin könyvtár őrzi. A fiatal pár a Leszámítoló bank által 1893-ban megvásárolt „Wurm udvar” második emeletén rendezett be hatalmas nagy lakást ügyvédi irodával együtt és itt született a négy Pékár unoka, akikhez nagyapjuk oly sok reményt fűzött.

36 A vaskorona-rendet 1816-ban I. Ferenc császár alapította és összesen csak 100 lovagja lehetett. Az első két osztályban a háborús vitézségért, a harmadikban a békében szerzett érdemekért lovagi címet nyert kitüntetettek szerepeltek.

37 A Napoleon császár által 1802-ben alapított „Légion d’honneur” francia becsület

610